A történeti adatok bősége sokkal közelebb hozza Hatsepszutot hozzánk, akinek pompás Deir el-Bahari-i templomát (luxori nyugati part) ma is turisták ezrei látogatják.
Hatsepszut Henemetamon, görögösen Amesszisz, uralkodói nevén Maatkaré (i. e. 1509 körül, ur. kb. i. e. 1479 – i. e. 1458) az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia ötödik fáraója.
Hatsepszut I. Thotmesz fáraó lányaként született. Apja feltehetőleg nem volt királyi származású; elődjének, I. Amenhotepnek nem született gyermeke, ezért őt jelölte ki utódjának. Thotmesznek Ahmesztől Hatsepszuton kívül még egy leánya volt, Noferubiti, aki fiatalon meghalt. Fiai közül szintén még apja halála előtt meghalt az elsőszülött Amenmosze, valamint Uadzsmesz, akikről nem tudni pontosan, melyik királyné szülte őket. Egyetlen életben maradt fia, II. Thotmesz, Mutnofret gyermeke követte a trónon, mikor tizenkét évnyi uralkodás után meghalt.
Hatsepszut gyermekkoráról nem sokat tudni. Több helyen is hangoztatta, hogy nem testvére, hanem ő volt apjuk kijelölt örököse, ez valószínűleg csak propaganda, és Hatsepszut a hercegnőknek kijáró szokásos nevelést kaphatta, mely arra készítette fel, hogy királyné legyen.
A hagyomány értelmében II. Thotmesz feleségül vette féltestvérét, Hatsepszutot, aki pár évvel idősebb lehetett nála. Testvérének kb. tizenhárom éves uralkodása alatt Hatsepszut a királynék hagyományos címeit viselte, továbbá felvette „az isten felesége” címet is: ezt elsőként a dinasztia egyik ősanyja, Ahmesz-Nofertari viselte, és azóta öröklődött a családban. Egy korabeli sztélén alakja szerényen meghúzódik férje és anyja, Ahmesz mellett. Első, ebben az időben készült, nem túl nagy sírja és koporsója is azt mutatja, hogy beérte a hagyományos szereppel.
Mivel II. Thotmesszel közös házasságából csak egy lány, Nofruré született (és közel sem biztos, hogy a hercegnő édesapja valóban II. Thotmesz volt.) II. Thotmesznek egy mellékfeleségétől vagy ágyasától, Iszettől azonban született egy fia is, a későbbi III. Thotmesz, aki a fáraó halála után a törvények szerint uralkodó lett volna. De mivel kiskorú volt még apja halálakor, az általános gyakorlatnak megfelelően Hatsepszut lett mostohafia, III. Thotmesz régense. A királyné ekkor körülbelül harmincéves lehetett.
Úgy tűnik, hogy az uralkodónő első pár évben beérte a régensi szereppel. A gyermek helyett Hatsepszut kormányzott, mint régens, de csupán rövid ideig elégedett meg ezzel a méltósággal, hatalmi törekvését csak a fáraók trónja elégíthette ki. Hatsepszut fokozatosan haladhatott a hatalomátvétel felé. Régensége időszaka alatt gyakorlatilag már csak nevében nem volt fáraó, de hogy a hatalommal járó címeket is felvehesse, további támogatásra volt szükség, mégpedig az istenek részéről. Deir el-Bahari-i templomának képei az elsők, melyek részletesen bemutatják a később hivatalossá váló propagandát, miszerint a jövendő fáraót (fáraónőt) maga a főisten, Ámon nemzette úgy, hogy meglátogatta édesanyját annak férje képében. Hatsepszut egyben azt is kijelentette, hogy apja, I. Thotmesz őt jelölte ki örökösének, és még életében kinevezte társuralkodóvá. A valóságban azonban erre nincsen semmi bizonyíték. Különlegesség, hogy Hatsepszut édesanyját várandósan jeleníti meg a templom egyik ábrája, ezzel is jelezve, a fáraónő isteni származását.
Nem tudni pontosan, mi késztette Hatsepszutot a teljes hatalomátvételre. Amennyiben a korábbi feltételezések igazak, és hatalomra vágyó nő volt, akit frusztrált, hogy másodrendű szerepet kell játszania az uralkodásra alkalmatlanabb öccse, majd gyermekkorú mostohafia mellett, akkor semmi nem magyarázza meg, miért bánt tisztelettel a társuralkodójának tartott III. Thotmesszel, és miért biztatta arra, hogy a hadseregben kezdjen karriert, kockáztatva ezzel, hogy maga mellé állítja a katonaságot. Az sem valószínű, hogy Thotmesz, aki később Egyiptom egyik legnagyobb harcos fáraója volt, húsz éven keresztül eltűrte volna, hogy mostohaanyja uralkodjon helyette. Valószínűbb, hogy Thotmesznek nem volt kifogása a társuralkodás ellen. Lehetséges, hogy Hatsepszutot egy fel nem jegyzett, a királyi család biztonságát veszélybe sodró esemény késztette erre a radikális lépésre.
A Hatsepszut által a karnaki templomban emeltetett ún. Vörös kápolna még több információt nyújt a királynő trónra lépésének körülményeiről. Ennek feliratai szerint a társuralkodás második évében az Opet-ünnep körmenetén Ámon isten szobra Hatsepszutot jelölte ki uralkodónak. Sajnos nem tudni, milyen társuralkodást említ a szöveg – amennyiben I. Thotmesz és Hatsepszut a valóságban nem létező társuralkodását, úgy az egész szöveg fiktív lehet, amennyiben azonban arra az időre utal, amikor Hatsepszut régens volt III. Thotmesz mellett, akkor Hatsepszut koronázása nagyjából erre az időre tehető. Nem tudni, pontosan mikor vette át teljesen a hatalmat, csak az bizonyos, hogy kormányzása hetedik évének végén már-már fáraóként uralkodott.
Maatkaré lett az uralkodói neve, hivatalos ceremóniák alkalmával a rituális műszakállt viselte, tehát mintegy férfi képében uralkodott Egyiptom felett.
A régensi időszakot is beszámítva több mint húsz éven át (1479–1458) irányította és virágoztatta fel az országot. Kisebb háborúskodásoktól eltekintve békés korszaka ez Egyiptomnak, a jólét és a fejlődés két évtizede.
A dinasztia korábbi fáraóinál nagyobb építkezésekbe fogott; ezt megkönnyítette az a tény, hogy uralkodása nagy részében béke honolt a birodalomban. A legtöbb épületet Thébában emelte, tovább bővítve a karnaki és a luxori templomegyüttest (a Luxorban emelt épületeinek többségét később újabbakkal váltották fel). Építkezett északabbra is: Memphisznél egy alabástrom szfinxe került elő, Közép-Egyiptomban a ma Szpeosz Artemidosz néven ismert sziklaszentély épült (az ezen a vidéken tisztelt Pahet oroszlánistennőnek) és helyreállítottak több, a hükszósz háborúk idején romlásnak indult templomot is.
A karnaki templomhoz Hatsepszut uralkodása alatt épült az új, déli bejárat, a 8. pülón, valamint építtetett itt egy palotát is és kvarcitból egy bárkaszentélyt Ámon szent bárkája számára. Hatsepszut egy sztéléjén örökítette meg, hogy két obeliszket ajándékozott Ámonnak Karnakban. Ezeket apja emlékére emelte, és a 4. és az 5. pülón közt állíttatta fel. A sztélén Ámon, a két obeliszk, valamint a férfiként ábrázolt Hatsepszut reliefje látható, mellettük a szöveg beszámol az obeliszk állításáról („az [obeliszkek] teteje az eget veri, és beragyogja a Két Földet, akár a napkorong”), illetve Ámon szavairól Hatsepszutnak: „A Két Föld trónjai urának, Ámonnak a szavai test szerint való leányához, Hatsepszuthoz: Neked adom a Két Föld királyságát évmilliókra Hórusz trónján, szilárdan, mint Ré.”
Az obeliszkpár egyik tagja ma is áll, ez 29,56 méter magas és 325 tonna tömegű. Ez az obeliszk jelenleg is Karnakban található; a ma is álló óegyiptomi obeliszkek közül magasságban csak III. Thotmesz egyik obeliszkje előzi meg, amelyet későbbi korban Rómába szállítottak.
Leghíresebb építménye a gyönyörű Deir el-Bahari-i templom, mely a királynő halotti templomának épült, ami arányos szépségével az ókori egyiptomi templomépítészet egyik legszebb épülete. Falain megörökítik Hatsepszut isteni származását és a távoli Punt országába indított kereskedelmi expedícióját… Az ókorban Dzseszer-dzseszeru, azaz „A szentek szentje” néven ismert templomot a középbirodalmi II. Mentuhotepnek a közelben álló, hasonlóan teraszos kiképzésű temploma ihlette. A templom falain ábrázolt jelenetek Hatsepszut életének és uralkodásának főbb eseményeit elevenítik fel – a fáraónő istentől való fogantatása, születése és koronázása, vallási ünnepek, núbiai lázongások leverése, a punti kereskedelmi expedíció. A templomban kápolnákat emeltek többek között Hatsepszutnak, I. Thotmesznek és Hathornak is.
A királynő egy nagyszabású kereskedelmi expedícióra volt a legbüszkébb, melyet a kelet-afrikai Punt országba (valószínűleg a mai Szomália) indított. Öt egyiptomi tengerjáró hajó érkezett Punt földjére. Békés csereügyletről volt szó: az egyiptomiak harci bárdot, tőröket, díszgallérokat, láncokat hoztak fizetségül az elefántcsontért, tömjénért és sok más értékes áruért. Többek között párducbőröket, majmokat és ritka fákat is szállítottak haza. A cserét a hivatalos megszövegezésben a kor szokásának megfelelően kölcsönös „ajándékozásnak” tüntették fel. Ezzel párhuzamosan az Égei-tenger vidékével való kereskedelem hanyatlani látszott; továbbra is érkezett ugyan kerámia, de feltehetőleg már csak közvetítéssel.
Hatsepszut uralkodása alatt nagyban megnőtt a templomoknak adományozott magánszobrok és a díszes thébai és szakkarai magánsírok száma, ami azt mutatja, a királynő bőkezűen bánt udvaroncaival. Több olyan nemes is szolgálta Hatsepszutot, akik a korábbi fáraókat is, köztük az idős katona, Jahmesz Pennehbet és Ineni főépítész. A karnaki építkezéseket Szenenmut mellett Ámon főpapja, Hapuszeneb, Ámon második prófétája, Paiemré és a kincstárnok, Dzsehuti irányították.
Az uralkodónő sikerei azonban nyilván csak fokozták a felcseperedő III. Thotmeszben (1479–1425) a féltékenység és elnyomottság érzését.
A nemesek közt kiemelkedően fontos szerepet tölt be Szenenmut, aki többek közt az építkezések vezetője, a Dzseszer-dzseszeru templom tervezője, Ámon magtárainak felügyelője és Nofruré hercegnő nevelője volt. Hogy Hatsepszut és Szenenmut kapcsolata mennyire volt közeli, arról valószínűleg már a kortársak is találgathattak; egy korabeli magánsírban fennmaradt falfirka nem sokat bíz a képzeletre. Feltételezések szerint Szenenmut Hatsepszut szeretője volt. Ezt az elméletet főként egy falfirkára alapozzák, mely a Hatsepszut halotti templomán dolgozó egyik munkás sírjának falán maradt fenn Deir el-Bahariban. A kép két meztelen emberalakot ábrázol közösülés közben, egyiküknek a fején mintha fáraói korona lenne. Az elmélet mellett szól, hogy Szenenmut, ókori egyiptomi férfitól szokatlan módon, soha nem nősült meg.
Természetesen utólag már nem bizonyítható, hogy bármi is lett volna köztük, de valószínű, hogy közel álltak egymáshoz, ha nem is szeretőként, akkor barátként. Szenenmutnak több ábrázolása is előkerült Hatsepszut Deir el-Bahari-i templomából, ahol olyan helyekre vésték őket (pl. ajtók mögé), ahol rejtve maradtak. Ez nem királyi személytől meglehetősen szokatlan, és az egyiptológusok véleménye megosztott abban a tekintetben, Hatsepszut hallgatólagos beleegyezésével vagy a tudta nélkül kerültek oda az ábrázolások. Maga Szenenmut egy feliratán kijelenti, hogy az uralkodó engedélyével készültek a képek. Szenenmut haláláról nincs adat. A hiedelmek szerint Szenemnut halála előtt kegyvesztett lett, mivel sírját túl közel merte építetni szerelme Hatsepszut sírjához. Ám ezekre a feltevésekre, melyek szerint hirtelen kegyvesztetté vált, nincs valódi bizonyíték.
Hatsepszut uralkodása 22. évében, a hatodik hónap 10. napján halt meg. III. Thotmesz immár egyedül kormányzott tovább. Nofruré hercegnő valószínűleg már korábban meghalt; vitatott, valaha is feleségül ment-e Thotmeszhez.
A királynő halála után az addig háttérbe szorított háborús, hódításokra törekvő párt került hatalomra. III. Thotmesz azonban nyíltan csak uralkodása vége felé mert lépni elődje emlékének feledtetésére. Szobrai egy részét összetörette, nevét sok feliratból kivakartatta. Hatsepszut neve később nem került bele a királylistákba.
Hatsepszut korábban, amikor még testvére mellett volt királyné, egy egyszerűbb sírt építtetett Vádi Szikkat Taka ez-Zeidánál (a Királynék völgye csak később vált az uralkodók feleségeinek temetkezési helyévé). Fáraóként azonban nagyobb és díszesebb sírt akart magának a Királyok völgyében. A KV20-as sír, melyet Hatsepszut sírjaként azonosítottak, eredetileg I. Thotmesz sírjának épült, Hatsepszut pedig kibővítette, hogy ő is apja mellé temetkezhessen. Thotmesz testét később unokája a KV38-as sírban temette újra.
A KV20-as sírt még az ókorban kirabolták, Hatsepszut temetkezési kellékei más sírokból kerültek elő. Az évek során több múmiáról felmerült, hogy az övé, többek közt a DB320-ban talált egyik azonosítatlan női múmiáról, valamint a KV35-ös sírban talált ún. Idősebb Hölgy és Fiatalabb Hölgy nevű múmiáról. (E két múmiáról 2010-ben DNS-vizsgálat bizonyította, hogy egyikük Tije királyné, a másik pedig a lánya.)
2007. június 26-án bejelentették, hogy valószínűleg sikerült azonosítani Hatsepszut múmiájaként a KV60-as sír eddig azonosítatlan múmiáját, annak alapján, hogy a múmiát királyi pózban temették el, egy fog pedig, melyet 1881-ben egy Hatsepszut nevével ellátott fadobozban találtak, minden kétséget kizáróan ennek a múmiának a szájából származik. Az azonosítást a DNS-vizsgálatok is megerősítették. Komputertomográfiás vizsgálatok azt mutatják, Hatsepszut az ötvenes éveiben hunyt el, előrehaladott csontrákban.
