A túlvilág nem más, mint a síron túli világ, ahol a holtak vagy a lelkek tartózkodnak testi létüket követően. Szinte minden vallás és mitológia közös a tekintetben, hogy a túlvilágba történő átlépés nem veszélytelen esemény.
Egyiptomban fontos szerepet játszottak a túlvilágról alkotott képzetek. Az elhunyt felett Ozirisz tartott túlvilági ítéletet más istenekkel együtt.
A Kettős Igazság Csarnoka az a hely, ahol a halott szívének a mérlegelése történt. Ozirisz trónusa előtt állították fel az igazságot mérő mérleget. Ennek egyik serpenyőjébe a halott szíve, vagy az azt helyettesítő nagyméretű skarabeusz, a „szívskarabeusz” került, a másikba pedig Ma’at istennő alakja, vagy az őt helyettesítő strucctoll.
A Halottak Könyvének 125. fejezete írja le a lehető legrészletesebben a túlvilági ítéletet, mely alapvetően négy részre oszlik:
1.) a halott beszéde Oziriszhez, amint az igazság csarnokába lép,
2.) a halott vallomása az ítélőszék előtt,
3.) a halott szívének megmérése,
4.) tárgyalások a kapu őreivel, amint a halott a csarnokot elhagyja.
Az „igaz hangú”, vagyis a halott lelke belép a Kettős Igazság Csarnokába, ahol szíve megmérettetik. A mérleg egyik serpenyőjébe a halott szíve, a másikban Ma’at Istennő tolla, vagy hieroglifája, vagy az ülő istennő szobra kerül. Anubisz kezeli a mérleget, Thot pedig feljegyzi az eredményt, s jelenti a műveletet Ozirisznek és a 42 bírának. Megtörténik a negatív gyónás (tagadó vallomás).
Anubisz Ozirisz és Nephtüsz törvénytelen fiaként született. Sakálfejű isten, aki a mumifikálás és a balzsamozás felett őrködött. Anubisz ereje őrzi a túlvilág kapuját, fogadja az elhunytakat, s lelküket elkíséri a földalatti világban. Anubisz az örök utak megnyitója. Feladatkörébe tartozott annak eldöntése, hogy az elé járuló halott (lélek) elég tiszta-e ahhoz, hogy bejusson a túlvilágra.
Thot a bölcsesség, a titkok és az írnokok istene többek között, akinek jelen helyzetben jogköre volt, hogy vesszejével egy palatáblára (a sors könyvébe) felvésse a mérlegelés eredményeit.
A 42 istenről, akik szív megmérettetésén jelen voltak, azt érdemes tudni, hogy mindegyik a 42 lehetséges bűn egyikét képviselte. A halott feladata volt bebizonyítani, hogy egyiket sem követte el. Ha ez sikerült, abban az esetben a 42 démon közül egy sem támadta meg.
A halottnak vallomást kellett tennie Ozírisz és Ma’at előtt. Ezzel a vallomással lényegében számot vet életéről, viselkedéséről és cselekedeteinek minőségéről. Ezzel a vallomással nyilatkozatot tesz az isteneknek, hogy valóban az isteni rend szabályait tartotta-e szem előtt életében, igaz ember módjára élt, másoknak kárt, szomorúságot, bajt, kellemetlenséget nem okozott, nem volt kapzsi, erőszakos, hazug vagy önző…
“Üdv néked hatalmas, isten, Törvény és Igazság Ura!
Íme, most színed elé járulok!
Engedd, hogy megcsodáljam sugárzó szépségedet!
Mert mágikus neved éppúgy ismerem,
Mint a negyvenkét istenét, kik körülvesznek téged
A törvény és igazság fénylő csarnokában,
Azon a napon, mikor előszámláltatnak a bűnök
Osiris színe előtt.
Amiatt istenek tápláléka a kárhozottak vére…
A te neved:
“A Világ Ura, kinek szemei a két isteni nővér.”
Lásd, a Törvényt és Igazságot
Én a szívemben hordozom,
Mert a rosszat kitéptem belőle gyökerestől.
Nem okoztam szenvedést embereknek,
Családom tagjaival sem voltam erőszakos.
Igazságot hamisságra föl nem cseréltem.
Silány emberekkel nem közösködtem soha.
Nem tettem törvénytelent,
És nem dolgoztattam mértéken felül másokat.
Hogy gőgömet tápláljam,
Rangot nem szereztem soha.
Szolgáimat nem gyötörtem.
Nem káromoltam az isteneket.
Szűkölködők szájától nem vontam meg a falatot.
Idegen előttem minden, mi az isteneknek utálatos.
Sohasem hagytam, hogy úr a szolgáját megkínozza.
Oka nem voltam szenvedésnek,
Éhínséget sem okoztam soha.
Ember miattam sohasem könnyezett.
Nem öltem, és nem bujtattam senkit gyilkolásra.
Nem terjesztettem ragályt az emberek között.
Oltárról adományt nem oroztam,
Nem loptam el az istenek szent kenyerét.
Adományaiktól nem fosztottam meg
A szent szellemeket.
A templomban gyalázatosságot nem cselekedtem.
Áldozati adományaimat nem csökkentettem.
Nem próbáltam csalárdsággal növelni vagyonomat,
Más földjét jogtalanul a magaméhoz nem csatoltam.
Hamis súlyokat nem használtam,
A mérésnél nem csaltam soha.
Gyermekek szájától nem vontam meg a tejet.
Más marháját el nem hajtottam.
Csapdákat nem állítottam, s nem ejtettem tőrbe
Az istenek ligetében a szárnyasokat.
Szent vizeikből nem fogtam halat.
Nem tartóztattam fel a vizet áradás idején,
S nem rongáltam meg a gátakat.
Nem oldottam el a templomok áldozati barmait.
Nem szálltam szembe az istenek akaratával.
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Mint Herakleopolis hatalmas főnixe, oly tiszta vagyok!
Mert én vagyok a lélegzet ura;
A beavatottak létét én biztosítom az ünnep napjain
E föld isteni urának színe előtt,
Midőn Heliopolis fölött delelőre ér Horus Isteni Szeme.
Láttam fölkelni az Isteni Szemet Heliopolisban,
Ezért ne sújtson balsors, csapás e tájon,
Sem a Törvény és Igazság fényteli termeiben!
Mert jól ismerem az istenek nevét,
Kik Maatot kísérik, őt, a nagy istennőt,
Törvény és Igazság Istenasszonyát.“
(CXXV. fejezet, Egyiptomi halottaskönyv, Farkas Lőricz Kiadó 1994)
Aki igaznak bizonyult, beléphetett Ozirisz csarnokába az örökkévalóságba. A halott „megismételhette az életet”, vagyis örök életet nyert. Ettől kezdve lehetett „igazhangúnak” vagy „megigazultnak” mondani.
Ha a halott életében előfordultak ugyan kisebb vétkek, ám belátta hibáit, és még életében igyekezett jócselekedetekkel ellensúlyozni esetleges korábbi bűneit, akkor Anubisz isten segítsége és jóindulata által esélye volt, hogy beléphessen a túlvilágra.
Az ókori Egyiptomban tisztában voltak az ember esendőségével, azzal, hogy nem vagyunk tökéletesek, hiba nélküliek… Ám ha ezt tudomásul vesszük, és tudatosan arra törekszünk, hogy sokkal több jót tegyünk életünkben, mint rosszat, akkor már jól teljesítettük életünk feladatát. Tudatos választásunk, hogy jó életet élünk, még ha ez nehezebb is, mint hogy könnyebb, de hibákkal, rossz cselekedetekkel teli életet válaszjuk. Az ókori egyiptomi hitvilág szerint a jó és önzetlen cselekedetek azok, amik valójában számítanak… Ha az igazságot, Ma’at rendjét támogatjuk cselekedeteinkkel, ha segítjük az elesetteket, a rászorulókat, ha kiállunk azok érdekében, akik nem tudják ezt megtenni, ha igazat szólunk, ha igazat cselekszünk, még ha nehéz is. Az igaz szó, az önzetlen jó szándék, az igaz cselekedet… csak ezek amik igazán fontosak.
Ha a halott szíve nehéznek találtatott, mert a sok bűn nagy súlya lehúzta, akkor a mérleg lábánál ülő Ammit (vagyis a halottfaló) a krokodilfejű, mellső részén oroszlánra, alsó részén vízilóra emlékeztető fenevad azonnal felfalta a halott (romlottságtól nehéz) szívét. Ilyenkor a halott nem léphetett be Ozírisz isten örökkévalóságába, hanem vissza kellett születni a földre, hogy hibáit kijavítsa.
Miért lehet érdekes mindez számunkra? Mi mindent tanulhatunk az ősi egyiptomiak hitvilágából?
A halott lélek vallomásának szövegében olyan örökérvényű, eszenciális igazságtételek szerepelnek, melyek kortól, hittől, vallástól, nemzetségektől függetlenek. Így mai modern korunkban épp úgy érvényesek, mint évezredekkel ezelőtt.
Rohanó világunkban, mikor az egyéni érdekeket a közösség érdekei fölé helyezzük, futunk a hatalom, a pénz, a siker után, taposunk másokon az előbbrejutásért, a megszerzendő előnyök kedvéért. Lenézzük és kihasználjuk a nálunk alacsonyabb szinten élőket, kiszipolyozzuk a természetet, elpusztítjuk az állatokat és a körülöttünk lévő világot. Csak a mának élünk és nem gondolunk a holnapra. Úgy élünk itt a Földön, mintha lenne még másik három tartalékbolygónk, és nem számítana semmi, amit teszünk… Pedig nagyon is számít!
A valóság az, hogy az egyik jövőbeli “holnapi napunk” az utolsó lesz… hiszen a halál mindenkit utolér. Bármilyen vallásúak vagyunk, minden vallás része egy “megmérettetés”, “számot adás” életünk cselekedeteiről. Ebben az egy dologban nem változtak a nézetek. És így azonnal feltehetjük magunknak azt a fontos kérdést, hogy valóban felkészültünk erre a számadásra? Valóban igaz életet éltünk?
A világ olyan, amilyen… ám a cselekedeteink, döntéseink minket minősítenek. A szabad akarat nagy lehetőség és nagy felelősség egyszerre, ezt ne feledjük. Mivel sosem tudhatjuk meddig élünk, talán most van itt az ideje önvizsgálatot tartanunk, hogy megvizsgáljuk életünket és javítsunk rajta, amíg módunkban áll…
2024. 06. 19.- Egypt Forever – Kósa Ildikó idegenvezető