Dahshur
Szakkarától néhány kilométerre délre húzódik az igen jelentős, nagy területű piramismező: Dahshur. A területen óbirodalmi és középbirodalmi piramisok találhatók. Közvetlenül a termékeny föld szélén állnak a XII. dinasztia nagy uralkodóinak téglaépítményei: északon II. Szenuszert, középen II. Amenemhat és délen III. Amenemhat piramisai. Kicsit távolabb, beljebb a sivatagban találhatóak Sznofru fáraó, a IV. dinasztia alapítójának két piramisa a Tört Piramis és a Vörös Piramis és egyéb piramisok, masztabák és sírok.
A Tört Piramis (IV. dinasztia, i.e. 2590 körül)
Azután, hogy Sznofru abbahagyta a Meidumban épített lépcsős piramisát, a királyi temetővárost Dahshurba helyezte át és itt kezdett neki egy nagyobb méretű piramis építésének. Ezt a piramist jellegzetes formája miatt Tört Piramisnak nevezik.
A felépítmény ma az egyik legjobb állapotú az egyiptomi piramisok között, még burkolatának nagy része is szilárdan tartja magát. A Tört falú Piramis felépítményének szerkezete az építés technológiáját tekintve a lépcsős piramisokra hasonlít. A magra támaszkodó külső rétegek közel függőlegesen kerültek beépítésre. Az eredeti tervek szerint ez lett volna az első sima falú piramis.
Építészetileg szabálytalan gúla alak úgy jöhetett létre, hogy a piramis tervezéskor nem számoltak megfelelően a talaj teherbíró képességével, és a homokszórás elvével, mely meghatározza az oldallapok lehetséges meredekségének mértékét.
A piramis belsejének feltárása alkalmával a felépítmény szerkezetére vonatkozóan is információk gyűltek arról, hogy a piramist eredetileg 60 fokos emelkedési szöggel kezdték építeni egy jóval kisebb alapterületről. Az első ütemben épített piramistorzót magként felhasználva körbefalazták, azaz támfalakkal megtámasztották. De ez sem volt elegendő korrekció, és félő volt, a piramis oldalai összeroppannak saját súlyuknál fogva. Így a piramis magasságának felénél módosították az oldalak dőlésszögét 44 fokosra. Ennek a dőlésszög módosításnak az eredménye az egyedülálló, tört falú piramisalak.
A dőlésszög újbóli megváltoztatása után a kvádersorokat már vízszintesen helyezték el. A belső rétegek gyengén kidolgozottak, kifelé haladva egyre gondosabb illesztéssel találkozunk. A kövek közti hézagokat mészkőtörmelékkel és agyaghabarccsal töltötték ki, helyenként gipszhabarccsal. A kváderek átlagos mérete jóval nagyobb, mint a lépcsős piramisok korának kvádermérete. Így a piramis 105 méter magas lett, 189 méteres élhossz mellett. Ez volt az első, valóban piramis formájúra tervezett sírépület. (A kivitelezési hiba miatt nem szabályos gúla alakú). Az eredeti emelkedési szöggel a piramis magassága 125 méter lett volna.
A burkolathoz – melyből jelentős mennyiség megmaradt – turai fehér mészkövet használtak. A Tört Piramis egyedülálló sajátossága, hogy két bejárata is van, az egyik az északi, a másik a nyugati oldalon. Ezek két, különböző magasságban kiépített, álboltozatos kamrarendszerben folytatódnak. Az építtetők úgy gondolták, hogy a komoly tervezési hibából fakadó problémák miatt mégsem alkalmas az épület a fáraó nyughelyének, így végül is Sznofrut nem ebben a piramisban temették el.
A piramiskörzetet kerítésfal veszi körül, ami a szatellit-piramisnál kiöblösödik, hogy azt is a belső körzetbe zárja. A fallal körülvett területen így a halotti kápolna és egy kis mellékpiramis is található.
A mellékpiramis (Szatelitpiramis)
A mellékpiramis nyilvánvalóan a harmadik építési fázis közben, vagy után épült, hiszen ugyanolyan vízszintesen rakott kvádertechnológiával készítették, mint a tört falú piramis felső részét. Emelkedési szöge szintén megfelel a főpiramis felső részének szögével. 53 méteres négyzetalapon eredetileg 32,5 méter magasra emelkedett.
Belső részei erősen emlékeztetnek a Kheopsz-piramis elrendezésére, ez szolgáltatta az alapot arra, hogy az utóbbit egy lépésben tervezettnek gondolják néhányan. A felső járatban még a Nagy Galéria előképe is megtalálható. A különbség abban van, hogy nem különül el a felfelé és lefelé vezető folyosó, hanem lefelé indul, majd éles töréssel felfelé folytatódik. A mellékpiramis mellett a főpiramishoz hasonló, szintén a keleti oldalon elhelyezett szentély is található, amiben szintén két sztélét állítottak fel.
A Sztélészentély
A Tört vonalú Piramis kultuszépületei ugyan koncepciójukban követik az ekkor már megszokott rendszert, de sajnos ennek nagy része elpusztult. Sajnos sem a völgytemplom, sem a felvezető díszút, sem a halotti templom nem maradt fenn. Sznofru személyét – a hagyományon kívül – azért lehet e piramishoz kötni, mert a piramisban két, vörös tintával írt feljegyzés tartalmazza a nevét, ezenkívül a meidumi lépcsős piramishoz hasonlóan itt is állt közvetlenül a piramis keleti oldala mellett egy sztélészentély, előtérrel és egy kis nyitott udvarral, amelyben egy áldozóhely is kialakításra került. Az áldozóhely két oldalán, egymással szemben elhelyezve álltak a 4 méter magas mészkősztélék, melyeken Sznofru volt látható. Az egyik sztélé a kairói Egyiptomi Múzeumban ma is megtekinthető. Ezen Sznofru összes neve és címe szerepel.
A Vörös Piramis (IV. dinasztia, i.e. 2580 körül)
A tervezési hiba miatt létrejött igen komoly épületkárok miatt a Tört Piramist használhatatlannak ítélték az építtetői, így Sznofru fáraó halhatatlanságát biztosítandó újabb piramissír építésébe kezdtek. A Vörös Piramis megépítésével Sznofru az egyetlen fáraó, akinek a nevéhez három piramis is köthető.
A Vörös Piramis a nevét a kövek patinaszerű bevonatának szívéről kapta. Hatalmas élhosszúságág (220 méter) csak a Gízában épült Kheopsz piramis múlja felül. A Vörös Piramis magassága azonban csak 101 méter. Az oldalak emelkedési szögét a Tört Piramisnál jelentkező gondok elkerülése végett eleve 45 fokos-ra tervezték.
Az északi oldalon lévő 30 méter magasságban lévő bejárat mögött egy leegyszerűsített térszerkezet bújik meg. Ebben a piramisban teljesen szakítottak a hagyományos „nyitott gödör” módszerrel, így alépítményről tulajdonképpen nem lehet beszélni, a sziklaalapzatot nem bolygatták meg, föld alatti rész nincs – illetve eddig nem került elő. Az ilyen funkciójú részeket a piramis testében alakították ki. A bejárattól egy folyosó vezet lefelé. A folyosó végén pedig kamrák lettek kialakítva. A három kamrából kettő ez eredeti talajszinten áll – csak kissé bemélyítve –, a harmadik ezektől magasabban. A korábbi módszer az volt, hogy a talajszintről lefelé indult a folyosó, a tört falúnál már a talajszint felett indul, de az alá érkezik és csak az egyik kamra van feljebb. A későbbiekben ismét visszatértek a sziklába vájt alépítményhez, a piramis belsejében tulajdonképpen csak Sznofru és közvetlen utódai építettek kamrákat. A két talajszinti kamra tulajdonképpen egy fajta „előszoba”. Azonos méretűek, 3,65×8,36×12,31 méteresek. A piramis különlegessége a Nagy Galériát idéző, lépcsősen csökkenő szélességű mennyezettel rendelkező kamra. Az egymást követő rétegek egyre beljebb tolásával érték el ezt a különleges hatást. Ebből a kamrából jutunk tovább az előkamrához és a sírkamrához. A sírkamra 4,18×8,55×14,67 méteres.
A sírkamrában emberi maradványokat találtak, amely feltehetően – egyáltalán nem bizonyosan – Sznofru teteme
A keleten lévő temetési kultuszépületekből csak az erősen megrongálódott halotti templomot tárták fel. A felvezető díszútnak és a völgytemplomnak ez idáig nincs nyoma. A halotti templom előtt felállították a piramis egykori csúcsát, az egyetlen piramidont, amely az Óbirodalom korából megmaradt.
A Középbirodalmi XII. dinasztia uralkodóinak piramisait a Nílus iszapjából vetett, napon szárított vályogtéglákból építették. Ezen későbbi kor építői már nem használták a piramisaik építéséhez az Óbirodalomban megszokott égetett téglákat, és a hatalmas 2-200 tonnás sziklatömböket sem. Az építők szándéka ugyan az volt ezekkel a piramisokkal is… biztosítani a fáraó halhatatlanságát. De tervezési, technikai tudásuk meg sem közelítette az előző évszázadok építőinek tudását.
II. Amenemhat Fehér Piramisa (XII. dinasztia, i.e. 1900 körül)
A Dahshurban épült piramis az ókorban az „Amenemhatról gondoskodtak” nevet kapta, eredeti méretéről nincsenek adatok és romos állapota miatt következtetni sem lehet rá. Sajnos burkolóköveit elhordták és így láthatóvá váltak a piramis belső szerkezetét alkotó sugárirányú mészkő „bordák” – amit homokkal és törmelékkel töltöttek ki később – és ennek a színére utalva hívják ma „Fehér Piramisnak”. Egyike a legkevésbé feltárt és dokumentált egyiptomi műemlékeknek, 1894-ben Jacques de Morgan által végzett ásatáskor a nyugati oldalánál feltárt sírokban a középbirodalom csodálatos ékszereit találta meg Khnumit és Ita hercegnők érintetlen sírjában.
III. Amenemhat Fekete Piramisa (XII. dinasztia, i.e. 1820 körül)
III. Amenemhat építménye a vályogtéglák sötét színéről kapta a Fekete Piramis elnevezést. A királyi temetkezés biztonsága érdekében járatok és kamrák labirintusát építették a piramisba. A piramis külsejét mészkővel fedték. A későbbi korokban a mészkőborítást elhordták, így az időjárás kikezdte a vályogpiramis szerkezetét. Ma a piramis inkább egy toronyszerű képződményre emlékeztet a megmaradt sziklamag miatt. Valaha ez volt a Középbirodalom legnagyobb építménye: 78 méter magas volt, és a piramisnak 105 méter volt az alapélhosszúsága. A piramis talajának teherbíró képessége komolyan károsodott az idők során. A piramisban gránitkoporsó áll üresen. Ennek a piramisnak a piramidon csúcsdísze a kairói Egyiptomi múzeumban található. Ez a piramis azért fontos, mert itt tökéletesen látható, hogy a legtöbb nagyméretű piramisnak a belsejében egy sziklamag helyezkedik el, amit megfaragtak és a lefaragott részekből és a körülötte lévő sziklaplatóból fejtett kövekkel építették körbe, hogy piramis alakú építmény legyen. Ez az építési tehnika azonnali továbbgondolásra sarkallhat mindenkit, miszerint a gízai és szakkarai piramisoknak hasonlóképpen sziklamag a belseje. Sajnos III. Amenhotep Fekete Piramisa sérült állapotban maradt fenn, de így tanít bennünket a leginkább a piramisépítészetről.
III. Amenhotepnek nem ez az egyetlen piramisa. Mint látható volt ővé volt a Fehér Piramis és ez a Fekete Piramis itt Dahshurban. Uralkodása 15-ik évében új piramis építésébe fogtak Havarában, a Fayoum oázisban. Így a dahsúri Fekete Piramis több királyi feleség, és hercegnő sírhelye lett a későbbiekben.
III. Szenuszert piramisa (XII. dinasztia, i.e. 1900 körül)
III. Szenuszert piramisa szintén Dahshurban épült fel a középbirodalmi XII. dinasztia idején az i. e. 19. században. Az óbirodalmi Sznofru Vörös piramisának északi szomszédja, II. Amenemhat „Hatalmas piramisától” egy kilométerre északra fekszik. A piramist III. Szenuszert Hakauré építtette, aki a Középbirodalom korának egyik legstabilabb helyzetű királya volt. A piramis alapterülete mégsem különbözik a többi középbirodalmi piramis méretétől, pontosan 200 egyiptomi könyök oldalhosszúságúra épült. Falai azonban meredeken emelkedtek, így a legmagasabb korabeli piramis – eredetileg 78 méter –, csak ennyi utal Szenuszert hatalmára. A piramis mellett még hét darab szatellit-piramis is emelkedett a királynék számára – három nagyobb a déli oldalon és négy kisebb az északin –, ezek azonban mára teljesen elpusztultak. Ezeket Dieter Arnold 1997-es ásatásáig masztabáknak vélték.
Az épület tájolása csak hozzávetőlegesen észak-déli. A piramist a szokvány középbirodalmi technológiával építették. Az alap átlóiban kőtámfalakat emeltek, amelyek közeit agyagtéglával, régi agyagedények törmelékével és homokkal töltötték fel. Az edénytöredékek részben az Óbirodalom korából származnak, a homok pedig a réseket töltötte ki, így nem kellett habarcsot használni. A stabilitás érdekében a fő támfalakhoz az oldalakra merőlegesen mellék támfalak is csatlakoztak. A borítás jó minőségű turai mészkőből készült, ennek kvádereit fecskefarkú illesztéssel kapcsolták össze.
A piramis északi oldalához egy kis kápolna csatlakozott, de ez már nem található meg, kevés maradványait Howard Vyse és Richard Lepsius írták le. A halotti templom keleten állt a piramiskörzeten kívül, de mivel külön kerítése volt, ez egy második kultuszkerületet alkotott. Ez is elpusztult már a Ramesszidák korában, és már nem lehet rekonstruálni sem. Csak az agyagtégla alapok maradtak meg, ennek alapján területe körülbelül 18×15 m lehetett. Vörös gránit ajtókeretet, domborművek töredékeit találták meg a környéken. A második kerítésen kívül a nyugati sarok mellett állt a bárkagödör.
A piramis sírkamrájához vezető folyosó az egyiptomi történelem során először nem az északi oldalról nyílik, hanem a nyugati oldalról. A gipsszel bevakolt gránit sírkamrát három hatalmas kőtömb zárta volna el, de sosem zárták le a kamrát. A kanópuszedények hiánya – miközben a kanópuszláda megvan – és az üres szarkofág arra enged következtetni, hogy nem ez volt Szenuszert valódi sírhelye, hanem az Abüdoszban lévő sír. A sírkamrát álboltozat fedi, amely felett öt mészkő gerenda és egy téglaboltozat egészítette ki a teherhordó szerkezetet. A délnyugati sarokban álló szatellit-piramis sírkamrája is a piramis alatt helyezkedik el.
Ameni Kemau piramisa (XII. dinasztia, i.e. 1790 körül)
A fáraó nyughelyének talaj feletti részét teljesen széthordták, és az alépítményei erősen károsodott állapotban bár, de fennmaradtak. A piramist Charles Arthur Musès fedezte fel 1957-ben, és ő is tárta fel 1968-ban. A piramis eredetileg 35 méter magas volt, alapjának oldalhossza 52 m. A sírkamra egyetlen hatalmas kvarcittömbből állt, hasonlóan III. Amenemhat piramisához, ebbe vésték a mélyedést a szarkofág és a kanópuszedények számára.
A dahshuri piramiskörzet részben még feltáratlan. Az L50-es számú (Lepsius katalógusa szerint), Sznofru északi vörös piramisától alig 250 méterre lévő piramisromot például csak 1986-ban tárta fel Rainer Stadelmann. Erről ma sem tudni, hogy ki építtette és mikor, csak a környéken talált IV. dinasztia-korabeli kerámiák alapján datálták. Sznofru északi és déli piramisai között félúton egy óbirodalmi masztabás temető helyezkedik el.
Egypt Forever – Kósa Ildikó