Ptahhotep intelmei
Bölcsesség, ez a kifejezés a mai ember számára szinte üresen cseng. De a legfőbb kulcsot jelenti ama piramisok, templomok és sírboltok építőinek korszakához, amelyeknek szépsége ma is lenyűgözi a világot. Már az egyiptomiak is tudták, hogy a valódi bölcsességet nem könyvekből szerezheti meg az ember, az nem csak egy megtanulható dolog. Belülről jön a saját megtapasztalásaink által, és onnan hozható felszínre.
Egyiptom nagy bölcsei valamennyien magukénak vallották a „sólyom” tudását, azaz a valóság mély átlátására, a teremtés titkainak intuitív felfogására, és a megismerésre való képességet. Ezeket a tanításokat, melyek közül szerencsére sok fennmaradt papiruszon az utókor számára, nemzedékről nemzedékre örökítették.
A legteljesebb képet ezekről egy V. dinasztiabeli fáraó, Dzsedkaré (i.e. 2388 – i.e. 2356) vezírje, Ptahhotep írásai alapján alkothatjuk. A király legfőbb munkatársa a vezír volt, vagyis a „jobb keze”. Az ő feladata volt többek között az igazságszolgáltatás és a vallási élet irányítása, de gyakran nekik kellett ellátniuk a fáraói építkezések felügyeletét is. Ptahhotep 110 éves (!) korában a Ptahhotep vezír intelmei c. művében foglalta össze hosszú életének tapasztalatait.
„Nem kicsinység, amit megalkottam e földön, hiszen 110 évet birtokoltam a fáraó kegyéből, kitüntetésem több volt elődeimnél. A fáraó javára a Ma’at-ot szolgáltam holtomig.”
Ma’at, azaz a kozmikus rend és igazság törvénye működtetett mindent az egyiptomiak hite szerint. Épp ezért az isteni rend szerint kellett működtetni az uralkodónak az egyiptomi birodalmat is. Ha ez a rend felborult, a világban úrrá lett a káosz… felborult a rend a természetben is. Elmaradt a Nílus éves áradása, szárazság, növények és állatok pusztulása, betegségek, szegénység, éhínség, hatalmi viszályok, háborúk. (Nem ismerős?)
Az ókori egyiptomiak hite szerint az uralkodó legfontosabb feladata a kozmikus rend fenntartása volt. Ezért azok az emberek, akik ebben a feladatában segítették az uralkodót, nagyon nagy felelősséggel tartoztak a világ helyes működtetésében. Ez miatt rendkívül fontos volt az uralkodó utódainak, és a királyhoz közeli tisztviselők utódainak megfelelő képzése. Gondoskodni kellett arról, hogy élettapasztalataikat, bölcsességeiket, a viselkedési normákat átadhassák a kiszemelt ifjú követőiknek. Ptahhotep intelmei nemcsak a maga idejében volt népszerű, hanem a bölcsesség kutatóinak sok nemzedéke számára alapvető olvasmányává lett. Örökérvényű tanácsai a ma emberéhez épp úgy szólnak. Érdemes szavain elgondolkozni, ha lelki békénket szeretnénk megtalálni, ha teljes és valóban értékes életet akarunk élni.
„Ez a tanítás a jövőnek szól, aki meghallja, mestere lesz a beszédnek épp úgy, mint a hallgatásnak. Mert kiváló a jövőről beszélni, ha meghallja, akit illet. A kiváló vezető tettei mutatnak példát a jövőre; és bölcsessége minden időkre szól.”
Az első intelem a leggyakoribb emberi tulajdonság, a gőg és beképzeltség rossz hatásától óv. „Ne bízd el magad, hisz mindent nem tudhatsz, és a tudatlan is láthat jó dolgokat. Ne ítélj első látásra!” – írja Ptahhotep.
Az egyiptomiak tanításaikban azt hirdették, hogy életünk akkor válhat könnyebbé, ha teljes mértékben rábízzuk magunkat az Univerzumra, a Teremtőre. Aki eszerint él, az nem tévedhet el. Ezt Ptahhotep így fogalmazta meg: „Bízz magadban, és bízz az istenek bölcsességében, és élj Ma’at törvénye szerint, …mert nem vész el az, akit az istenek vezetnek. Ám akit hajó nélkül hagynak, annak számára nincs átkelés.”
Egyiptomban nagyon fontos volt a család szentsége. Ptahhotep azt mondja, a könnyelműek, akik nem ápolnak otthont, nem ismerhetik meg a boldogságot. Ám meglepően modern módon azt is tanácsolja: „Ne kárhoztassuk azokat, akiknek nincs gyermekük, s ne dicsekedjünk azzal, ha nekünk van. Sok boldogtalan anya és apa van, akinél számos gyermektelen nő boldogabb. Isten előmozdíthatja a magányosak lelki fejlődését, míg egy családfő aggódva könyörög utódért.”
Az hogy gazdag vagy nemesi családból származol, még nem garancia arra, hogy okos vagy: „A bölcsesség elérése nincs összefüggésben a testi leszármazással sem a vagyon mennyiségével.”
Mi a hosszú élet titka? A lelki béke… „Aki békében akar élni, elégedjen meg azzal, amije van. Akkor majd az Istenek is bőkezűnek mutatkoznak, s kegyeiket maguktól osztják a birtoklás vágyától megszabadult lélek számára.”
És ha már gazdagok lettünk? „Mindenekelőtt ne dicsekedjen gazdagságával az, akinek megadatott, és ne panaszkodjék a szűkös idő eljöttével sem, ne versengjen senkivel, aki hasonló úton jár, s ne bízzon az anyagi javak halmozásában, ez minden rossz kútfeje… a fösvénység.”
„Ne a mohóság vezessen semmiben. Ha helyes életvitelre törekszel, óvakodj akkor mindenféle rossztól, főképp az irigységtől. Fájdalmas betegség ez, gyógyíthatatlan, kezelni nem lehet. Ellenséggé tesz apát, anyát, testvéreket. Édes barátságot vált keserűvé, eltávolítja a bizalmast az urától, elűzi asszonyt a férjétől és minden rosszat összeharácsol gyűlöletből.”
„Csak a Ma’athoz hű maradhat a csúcson, akinek életútja felemelő, csak aki önnön, helyes útját járja, az rendelkezhet örökéről is.”
„Ne hidd, hogy ha harácsolsz, jobb lesz az életed. Ha túlzottan kapzsi vagy az sem jobb, hiszen megvonod magadtól az élet örömeit, és a kapzsinak még rendes sír sem jut… Ne legyél irigy az osztozkodásnál, ne kívánj többet, mint ami jár neked, ne semmizd ki a rokonságodat, ne légy erőszakos, így több jut a szegénynek is.”
Amikor vezírként tanácsaival a fáraó rendelkezésére állt, szigorúan ügyelt rá, mit tesz. „A legnagyobb erény a hallgatás, a legfőbb vétek a fecsegés. Az ember csakis akkor szóljon, ha tudja a megoldást. Ám a helyes beszéd sokkal nehezebb, mint bármi más munka.”
„Rejtsd el szíved, ellenőrizd a szádat, ha magasra törsz, és urad szemében légy jellemes; tégy úgy, hogy hirdethessék: Ez az illető fia, és akik ezt hallják, így szóljanak: Valóban dicséretes, aki szülte őt. Röviden szólj, és amit mondasz, különleges legyen, hogy elöljáróid, akik hallgatnak, mondják: Mi szép dolog, hogy apjától tanult, akinek a testéből származott, aki azt mondta róla, amikor még az ő testében volt: Jelentősebb ő, mint az, aki mondja. Íme, a jó gyerek, aki isten ajándéka, aki többet ér el, mint amit ura mondott néki.” A bírói testület elnökeként jól ismerte ennek az intézménynek a fontosságát. A tisztviselők magatartása a függő egyenességét kell, hogy kövesse, s mindenekelőtt arra kell törekedniük, hogy mindenkit meghallgassanak. Ha helyesen figyeltek, helyesen is ítélnek majd. Isten azt szereti, aki képes a megértésre.
„Ha magas testület tagja vagy, s arra választattál, hogy eleget tégy sokaknak, a pártatlanság helyes útjáról el ne térj! Amikor beszélsz, ne légy részrehajló, ne gondolhasson arra soha, senki: A bíró részrehajlóan ítél. Ügyelj ítéletedre! S ha enyhe voltál valakivel, rokonszenvezvén az ő igazával, küldd el, ne gondolj többé őreá, aki az első naptól kezdve hallgatott.”
Ptahhotep mindenben a pártatlanság híve.Gondosan mérlegel minden érvet és ellenérvet, s nem pusztán hangulata, vagy előítéletei alapján dönt az ügyekben. Arra törekszik, hogy a rossz ne győzedelmeskedhessen, s hogy a jó megszilárduljon. „Büntess szigorúan, taníts teljesen”– mondja, …hiszen csupán a rossz megfékezése révén bontakozhat ki az igazság.”
„A valódi boldogság az, ha az ember a barátaival lehet. Ha a barátságra árny vetül, azt a legjobb késlekedés nélkül eloszlatni, és semmiféle képmutatást és kibúvót nem tűrve egyenesen a gyanúba keveredett baráthoz fordulni.”
„Ha kutatod barátod jellemét, ne mást faggass, hanem őt magát keresd, és vizsgáld szemtől szembe, úgy, hogy magatartása hátrányba ne hozzon, és csak idővel vitatkozz vele. Tárd föl a szívét beszélgetéssel, s ha elfeledte is, amit látott, és ha számodra kellemetlen is, amit tenne, légy barátságos vele, ne támadj rá! Óvatosan kezdd a beszédet, s ne legyen arrogáns a válaszod; ne távolítsd el magadat őtőle, de ne kerülj hozzá túl közel sem, és ügyelj, hogy ne légy erőszakos.”
„Éppúgy hallgasd meg a tudatlant, mint a bölcs tanácsát, hiszen senki sem merítette ki a tudás teljességét, és nincs mesterember, aki tökéletes mértékben gyakorolná mesterségét. A tökéletes szó mélyebben rejtőzik a drágakőnél: olykor az őrlőkő mellett dolgozó szolgálónál találni meg azt.”
Tanuljuk meg a helyes egyensúlyt az életünkben: legyenek vágyaink, hisz azok visznek előre, de ne feledkezzünk meg lelkünk műveléséről sem:
„Légy vidám, amíg csak élsz, ne tégy még többet annál, mint amit mondanak. Ne vond meg magadtól idejét az örömnek, bár utálatos a Léleknek az időrablás. Hiába ne töltsd el egész napodat házad folytonos cicomázásával. Javaid akkor is lesznek, ha szíved vágyát követed, de vágyaid semmibe véve, vagyonod sem gyarapszik.”
Ptahhotep kívánsága meghallgatásra talált. Könyve és bölcsessége nemzedékről nemzedékre hagyományozódott, s több mint négyezer évvel keletkezése után még ma is olvassák és tanulmányozzák. Egyiptom csodálatos civilizációja réges-rég eltűnt, de az igazság és igazságosság szavai ellenálltak az időnek és a barbárságnak.
„Hatalmas a Maat Törvénye” – mondja Ptahhotep – „Ereje és művei hosszan tartók. Sugárzó és éltető a Törvény. A legkisebb folt sem esett rajta Ozírisz ideje óta. Ha itt a vég, az Igazság akkor is megmarad.”
(2024. 09. 04. – Egypt Forever)
