Sir John Soane múzeuma Londonban található. Soane Anglia egyik legnagyobb építésze volt, aki 1837-ben halt meg, és 1833-ban egy parlamenti törvény alapján a házát a nagyközönség számára nyitva álló múzeummá alakította. 1995-ben egy ötéves helyreállítási program fejeződött be az épületben.

A múzeum ténylegesen egy magángyűjtemény bemutatása, így a kiállított tárgyak igen változatosak. A gyűjtemény jelentős része különböző helyszínekről szármató tárgy, kerámia, szobor, épületdísz, vagy gipszszobor. Vannak itt tárgyak az ókori Egyiptomból, Görögországból, a Római Birodalomból, közel-keleti és és távol-keleti területekről különböző korokból.

Az alagsorban található szobákat, mint egy kriptát, a római sírkamrákra vagy katakombákra emlékeztető kinézetre tervezték. A kiállított szobrok közül sok híres márványszobor gipszmodellje látható. Ezek a modellek nem másolatok, hanem terv-prototípusok, melyeket a szobrász arra használt, hogy egy tervet mutasson be a megrendelőnek, hogy bemutassa az elképzeléseit. A kripta déli oldalán lévő falak mindkét oldalán John Flaxman (1755-1826), a neoklasszikus szobrász tervei láthatók, aki Soane közeli barátja volt.

A múzeum legértékesebb darabja a sírkamrában található. Az üvegtetős terem közepén látható I. Szethi fáraó (Menmaatré) kőszarkofágja (i.e. 1294-1279), ami egy látványosan szép egyiptomi műkincs. A Soane idejében még megfejtetlen hieroglifák a lélek alvilágon való áthaladásának történetét mesélik el. Az alap alján található magas figura az égistennő Nut. A szarkofág egyetlen darab „egyiptomi alabástromból” (kalcitmészkőből) van kifaragva. Eredetileg fehér színű volt, és a hieroglifákat élénkkék kompozícióval díszítették a szarkofágot. A londoni levegő hatására a kompozíció nagy részének a színe megkopott, és a fehér alabástromkő megsárgult.

A szarkofágot Giovanni Belzoni, egy kalandvágyó felfedező találta meg a Királyok Völgyében, I. Szethi fáraó sírjában. Belzoni a nyerészkedési vágytól hajtva érkezett Egyiptomba, mint kalandor, aki később önmagát felfedezőnek állította be, de valójában nem volt más, mint egy pénzéhes sírrabló. Előtte Belzoni színházi erőművészként volt ismert. Abban az időben, mikor Egyiptomba érkezett, még nem létezett műkincsvédelmi szabályzat, vagy műkincsvédelmi rendszer, így végig fosztogatta a sírokat, templomokat, és az ezekben található tárgyakat, szobrokat, papiruszokat drága pénzen európai múzeumoknak és magángyűjtőknek adta el. Visszatetsző és szégyenteljes szokása volt az általa bejárt helyszíneken a templomok, sírkamrák falába és az általa zsákmányolt szokrokba, szarkofágokba, tárgyakba bevésni a nevét, mint valami billogot… (pl: Kefrén piramis belső kamra).

I. Szethi fáraó szarkofágját 1824-ben vásárolta meg Sir John Soane, miután a British Múzeum visszautasította annak megvételét, mert sokallotta a 2000 font árat, amit Belzoni a szarkofágért kért. Soane gyűjteménye legértékesebb darabjaként mutatta be a kőkoporsót, és három nyilvános esti bállal ünnepelte érkezését. A bemutató ünnepségre közel ezer embert hívott meg…