Az egyiptomi templomok nem egyszerűen egy kultikus helyszínek voltak, hanem kialakításukban és díszítésükben számos vallási és mitológiai koncepciót is megjelenítettek. Igaz ez a Dendur Templomra is.
Az egyik fontos szimbolikus aspektusa a templomnak, hogy megjelenítse az egyiptomiak által ismert természeti világ képét. A templom alapzatát papirusz- és lótusznövények faragványai szegélyezik, melyek mintha a vízből nőnének ki. Ezek a Nílus istenének, Hápinak a szimbolikus alakjai. A a szentély két oszlopa úgy emelkedik az ég felé, mint magas papiruszszár-kötegek, melyekhez lótuszvirágok vannak kötve. A kapu és a templom bejárata fölött a napkorong képei láthatók, melyeket Hórusz, az égisten kiterjesztett szárnyai szegélyeznek. Az égboltot ábrázolják a bejárati csarnok mennyezetén megjelenő, kiterjesztett szárnyú keselyűk is. A külső falakon a föld és az ég között faragott jelenetek láthatóak, melyeken a király áldozatokat mutat be az élet szimbólumát, az ankh-ot tartó istenségeknek. A figurákat süllyesztett domborművekkel faragták. A ragyogó egyiptomi napfényben a figurák széle mentén vetett árnyékok hangsúlyozták az alakok körvonalait. Íziszt, Oziriszt, fiukat, Hóruszt és a többi istenséget koronájuk és az alakjuk melletti feliratok alapján lehet azonosítani. Ezek a jelenetek két vízszintes regiszterben ismétlődnek. A király azonosítása a királyi ruházat és a neve alapján történik, mely a fejéhez közel, hosszúkás ovális alakzatokban, úgynevezett kartusokban jelenik meg; sok kartusban egyszerűen csak a “fáraó” felirat szerepel. Ez a király valójában a római Augustus volt, aki Egyiptom uralkodójaként a fáraó hagyományos díszruhájában ábrázoltatta magát. Augustus számos templomot építtetett egyiptomi stílusban, az egyiptomi istenségek tiszteletére. Dendur Temploma i. e. 15 körül épült, Ízisz istennőt tiszteltére emelték.
A templom első termében a domborművek ismét az istenekhez imádkozó és áldozó “fáraót” ábrázolják, de a domborművek itt kiemelkednek a háttérből, hogy a közvetettebb fényben is jól láthatók legyenek az alakok. Ebből a helyiségből a középső, áldozati szertartásokhoz használt terem mellett a templomba és Ízisz istennő szentélyébe lehet betekinteni. Az egyetlen faragvány ebben a két helyiségben a szentélybe vezető ajtókeret körül és a szentély hátsó falán található egy dombormű ami az imádott Izisz mutatja. Az istennő mellett Pedesi és Pihor, egy helyi núbiai törzsfőnök istenített fiai láthatók. Pihor Íziszhez imátkozik, alatta pedig egy másik jelenetben – részben megsemmisült dekorációban – Pedesi látható, amint Oziriszt imádja. Az 1960-as években a templomot eltávolították eredeti helyéről, és a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumnak adták, ahol 1978 óta ki van állítva.
