Alexandriai kirándulás

Tavaszi körutazásunk második napján ALEXANDRIÁ-ba látogattunk el.

A Földközi-tenger partán álló város igazán érdekes arcát mutatta meg nekünk aznap. A Nemzeti Múzeumban kezdtünk, ahol újfent találkoztunk a múzeum hadviselt vöröscirmos kandúrcicájával… aki mindenkit lelkesen üdvözölt a bejáratnál és kísért bennünket a belső bejárati csarnokba. A kandúr csoportunk bekísérése után lelkesen szaladt be az irodák felé vezető ajtón. Egy cica a múzeum udvarán, vagy az előcsarnokban… épp úgy az élet része itt. De miért ne lehetne? Miért is kellene erőszakkal fellépni egy kedves kisállat jelenléte ellen? Nagyon sok dolgot elárul egy ember igazi jelleméről az, ahogyan az állatokkal viselkedik… a nála kisebb és neki kiszolgáltatott lényekkel… Nekem, mint állatbarátnak mindig jóleső látni, hogy jólelkű emberek még a múzeumokban is vannak.

Az alexandriai múzeum egy kicsi, de csodálatosan összeállított tárlatokkal rendelkező múzeum. A tenger mélyéről felszínre hozott tárgyak még különlegesebbé teszik az itt bemutatásra kerülő műkincseket.

A múzeum után Kom el-Dikka, vagyis a Római színház következett a programunkban… A régészeti területen megtekinthetjük a színház és a hozzátartozó épületegyütteseket, vagyis színészek szálláshelyének, a művészeti iskoláknak, a fürdőkomplexumoknak a romjait. Külön érdekesség a Maradrak villája… ahol az egyik épület madarakkal díszített mozaikpadlóját és faldíszítéseit néztük meg. A régészeti területet egy nagy kert öleli körbe virágokkal és pálmafákkal.

A színházat elhagyva ízelítőt kaptunk milyen is egy csúcsforgalom Alexandriában. Bevallom nem kis derültségre adott okot a látvány, ahogy a pályaudvar melletti nagy teret, és a hozzátartozó utcákat ellepték az árusok asztalai, és a járműveknek nem maradt hely a közlekedéshez. Mivel egyik helyen teljesen elakadtunk a forgalomba, így óriási kerülő beiktatásával tudtunk csak megérkezni következő helyszínünkre a Kom el Shoqafa-i katakombasírokhoz. Ezen a Cserepek hegye nevű helyszínen, greco-roman és korakeresztény sírhelyek találhatók. Innen újfent a legnagyobb dugóban elvergődtünk a közeli Szerápeumhoz és Pompeiusz oszlopához. Itthon nem tudjuk elképzelni azt a közlekedést, hogy a kirakodóvásár asztalait kiteszik az utcára, az úttestre és ha jön az utcában járó villamos, akkor beljebhúzzák, hogy a villamos el tudjon menni, majd újra visszarakják és zajlik a vásár tovább. Ezt az egyébként sem egyszerű élethelyzetet bonyolította nagybuszunk jelenléte a szűk kis utcákban… és mikor a villamos szembe jön… megspékelve az árusokkal. )) Érdekes élmény volt bizony. A Szerápeumban megnéztük az ókori Kiskönyvtár romjait, és az Ápisz bika szentélyt, illetve a 36 méter magas gránitoszlopot a két csodaszép szfinx-szel, ami a hatalmas Szerápisz templomból megmaradt. Ezután a városi forgalomban elaraszoltunk az öbölig, és az Erődig. Majd betértünk az öböl menti főutcán lévő halétterembe egy kellemes délutáni ebédre. Az ebéd után megnéztük az Alexandrina Könyvtár épületét, és késődélután elindultunk vissza Kairóba, ahol a hotelünkben finom vacsorával vártak bennünket. Elmondhatom, hogy csapatunk látványosan jólérezte magát az alexandriai kiránduláson. Mindenki vidám volt és nagyon élvezte a látnivalók sokszínűségét.