Ez a gyönyörű és rendkívül jól megőrzött emlékmű Alsó-Núbia legnagyobb szabadon álló temploma. Augustus (Kr. e. 30–14), az első római császár uralkodása alatt épült. Elsősorban Mandulis núbiai istennek szentelték, illetve Izisznek és Ozírisznek. A templom felépítése viszonylag egyszerű. A pilonnak nevezett monumentális átjáró egy szabadtéri előtérbe vezet, melyet egy oszlopos terem, az úgynevezett hypostyle csarnok követ. Ezt követően két keresztirányú kamra található, melyeken túl a felajánlások csarnokaként szolgáltak. A templom túlsó végén található a szentély, ahol az isten kultikus képét őrizték. A templom mellett kisebb szentélyek találhatók. Dél-nyugaton a núbiai Dedwen istennek egy részben sziklába vágott kápolna, északkeleten pedig egy kis kápolna található, amelyet valószínűleg IX. Ptolemaiosz épített az i.e 2. században.
Több kultúra is nyomot hagyott a Kalabsha templomban, a núbiai istennek szentelt templomtól a meroita és görög nyelvű feliratokig. A karcsú oszlopok és a széles térközök a görög-római hagyomány hatását sejtetik. A falaira több keresztet véstek, jelezve a kereszténység kezdetét a régióban, amikor a szentélyt templomként használták. 1962 és 1963 között ezt a templomot, mint sok más núbiai templomot, eredeti helyéről a Kalabsha-szigetről Új-Kalabsha-szigetre helyezték át, hogy megmentsék a Nílus emelkedő vizeitől az asszuáni gát építését követően. Óriási történelmi jelentőségük miatt a Núbiában található egyiptomi emlékműveket Abu Simbeltől Philaéig, beleértve a ma Új-Kalabsán álló emlékműveket is, 1979-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára.
