A luxori templom, az ókori egyiptomiak Ipet-resyt-nek nevezték, vagyis „déli szentély”-nek. Az ókori Théba városán (a mai Luxor) belüli elhelyezkedése miatt nevezték így. Körülbelül három kilométerre délre található a Karnak-templomtól, melyhez szfinxekkel szegélyezett körmeneti sugárút kötötte össze.
Az Ipet-resyt, ellentétben a legtöbb más ókori egyiptomi templommal, nem kelet-nyugati tengelyen helyezkedik el, hanem Karnak felé orientálódik. Ennek az az oka, hogy a luxori templom volt az egyik legfontosabb ókori egyiptomi vallási ünnepség fő helyszíne, amikor Amun isten, a felesége Mut istennő és fiuk, Khonsu holdisten kultikus istenszobrait körmenetben előhozták őket karnaki templomaik legbelső szentélyeikből, és egy nagy körmenetben a luxori templomba vitték az istenszobrokat, hogy meglátogassák az ott lakó istent, Amenemopetet, majd kultikus szertartás keretében a fáraó újra összeadja az isteni párost, hogy házasságuk megújhodása és sikere a város megújhodását és sikerét garantálja. Ez volt az Opet Fesztivál.
A luxori templomot nem egyetlen uralkodó építette. A terület már legalább a XII. dinasztia óta Amon szent helye, és korábban is templomok álltak itt. A legrégebbi létező építmény, egy szentély, Hatsepszut uralkodásának idejéből származik (Kr. e. 1473–1458). Hatsepszut további építkezései nem maradtak fenn. A ma álló templomot III. Amenhotep idején kezdték el építeni. A munkálatokat fáraó főépítészei, egy testvérpár, Szuti és Hór irányították. Először az épület legdélebbi magva épült fel, mely megemelt talapzaton áll, majd ez elé északra egy úgynevezett napudvart építtetett, melyet minden oldalról oszlopsor övezett, és délen egy 32 oszlopos kisebb udvarba nyílt, mely a templomba vezetett. Az egyik belső szoba egy sor jelenetet tartalmaz, melyek az isteni születésként ismertek. Azt a csodálatos történetet mesélik el, hogy a király igazi apja nem más, mint maga Amun-Ra isten, aki IV. Thotmesznek álcázta magát a nász idejére. A templom magját egy oszlopos csarnok előzi meg, amelyet egy udvar veszi körül, kerülete oszlopokkal.
III. Amenhotep megépítette a Nagy Oszlopsort is, egy 100 méter hosszú, 14 papiruszoszlopból (papiruszt utánzó formájú oszlopból) álló oszlopsort is, melyet – az Amarna-kor után – Tutanhamon uralkodása alatt fejeztek be. Az Amarna-korban Ehnaton napszentélyt építtetett a luxori templom mellett; ezt később, Horemheb uralkodása idején lebontották, hasonlóan Ehnaton más építményeihez. A templom díszes oldalfalait, leginkább az Opet Fesztivált ábrázoló jeleneteket Tutanhamon (Kr. e. 1336–1327) és Horemheb (Kr. e. 1323–1295) fejezte be.
II. Ramszesz (Kr. e. 1279–1213) számos kiegészítést hajtott végre a luxori templomban. A Nagy Oszlopsor előtt egy perisztil-udvart és egy hatalmas pülont épített, egy kéttornyú kaput, amely a templomok bejáratát képezte. A pülon előtt sok kolosszális szobor mellett egy pár 25 méter magas obeliszk állt, melyeket a nagy király készített, de csak egy maradt a helyén; a másik 1836 óta a párizsi Place de la Concorde-on található.
A későkorban Sabaka emeltetett oszlopos pavilont a pülonok elé, majd I. Nektanebó – aki szfinxeket állíttatott a Karnakba vezető út mellé – előudvart építtetett ide. A templom hátsó traktusában található Nagy Sándor makedón uralkodó szentélye is. Az uralkodó több helyen is ábrázolják a szentély külső falain különböző istenségekkel. Az i.sz. harmadik század végén a rómaiak erődöt építettek a templom köré, és a III. Amenhotep hüposztil termén túli első szoba lett az erőd szentélye. Az eredeti fali domborműveket vakolattal borították, és görög-római művészi stílusban festették, Diocletianus császárt (i.sz. 284–305) és három főemberét ábrázolták. Bár ezek nagyrészt eltűntek, erőfeszítések folynak a domborművek korábbi dicsőségük visszaállítására. A bizánci korban keresztény templomként is funkcionált a templom, majd az arab hódítás után az Abu el-Haggag mecset épült a templom első pülonja fölé. Így a luxori templom gyakorlatilag több mint 3000 éve megszakítás nélkül vallási jelentőségű helyként funkcionál.
