A Kom Ombo vonzereje a távoli elhelyezkedése és az, hogy közvetlenül a Nílus partján áll. Az Asszuánhoz közeli Kom Ombo templom közelében található Egyiptom egyetlen Krokodil Múzeuma. A 40 feltárt krokodilmúmia közül nagyjából 20-at mutat be, melyek felfedik, hogy ezek az állatok milyen lehetséges módon barangoltak a területen az ókorban. Ezenkívül a múzeum fából készült krokodil szarkofágokat, krokodiltojásokat, magzatokat és Szobek, a krokodilisten szobrát is bemutatja.
Ennél azonban még lenyűgözőbb, hogy az ókori egyiptomiak miért döntöttek úgy, hogy a krokodilokat mumifikálják. A mumifikáció célja az volt, hogy helyet (a testet) hagyjon a léleknek, ahová a halál után visszatérhet. Ezenkívül az ókori egyiptomiak úgy vélték, hogy egyes állatoknak spirituális jelentősége van, ami szükségessé tette a mumifikációt. A Kom Ombo-ban a krokodilokat hódító képességük és gondoskodó szerepük miatt tisztelték, ami erejüket és a Sobek krokodilistenhez fűződő viszonyukat jellemezte.
A Kom Ombo templomot (i. e. 180-tól Kr. e. 47-ig) közel tökéletes építészeti kettősségben építették két istenség számára. Ennek az emlékműnek a legfigyelemreméltóbb elemei a két párhuzamos átjáró és az azonos szentélyek, amelyek a sólyomistennek (Hórusz), illetve a krokodilistennek (Szobek) vannak szentelve. Kom Ombo helyi lakosai azt hitték (remélték?), hogy ha imádják a krokodilokat, és szentként kezelik őket, megvédik őket ezektől a vadállatoktól. Sok ősi sírban mumifikálódott krokodil holtteste volt, hogy ezt a védelmet a túlvilágra is kiterjeszthessék. Szobek bonyolult figura volt, ide-oda ingadozott a jó és a rossz között. Néha kapcsolatba hozták Szethtel, a káosz istenével, akivel Hórusz Egyiptom uralmáért harcolt. Szeth szövetségesei krokodillá változtatták magukat, hogy elmeneküljenek. A piramisszövegekben Szobeket „a dühöngőnek” nevezik, aki „akkor elveszi a nőket a férjüktől, amikor csak akarja, vágyai szerint”. Aztán néhány szekta azt hitte, hogy Szobek teremtette a világot, aki a sötét ősvízből emelkedett ki, hogy megformálta az univerzumot. Mivel kapcsolatba hozták a Nílusszal – mely verejtékéből fakadt – és annak minden éltető erejével, Szobek a egyfajta termékenységisten is volt.
Ennek a templomnak a neve igen érdekes, mert az arab és az ókori egyiptomi elnevezés keveredése: a „kom” arabul dombot jelent, míg az „ombo” az egyiptomi aranyat jelentő szó egy változata. Tehát Kom Ombó-t Aranydombként ismerték. A helyszín népszerű kereskedelmi központ volt, beleértve, a déli Núbiában bányászott aranyat is.
A templom egy kicsit egy greco-roman kori “ki-kicsoda”. A Kom Ombo-i templom építése VI. Ptolemaiosz Philometor uralkodása idején kezdődött, i.e. 186 körül. Az oszlopcsarnokok XIII. Ptolemaiosz Theos Philopator nevéhez fűződnek, aki i.e. 51-47 között uralkodott. A római korban pedig Augustus császár építette be a bejárati oszlopot i.e. 30 körül. Az elülső oszlopfalon Domitianus Felső-Egyiptom koronáját viseli, míg az előudvar oszlopcsarnoka Tiberiust ábrázolja, aki felajánlást ad a helyi isteneknek. Máshol Hórusz és az íbiszfejű Thoth szenteltvízzel öntik XII. Ptolemaioszt, miközben Szobek nézi. Hátul egy szűk átjáróban falak emelkednek, melyek Traianus császárt ábrázolják, amint áldozatokat mutat be az isteneknek.
A templom egyes metszetei arra utalnak, hogy az ókori egyiptomiak nem vallási célokra használták ezt az emlékművet. A templom különlegessége az orvosi eszközöket bemutató relief, mely bemutatja milyen eszközöket használtak a templom papjai sebészeti és mumifikációs célokra. A szerkezet egyedisége mellett a templom egyes metszetei arra utalnak, hogy az ókori egyiptomiak nem vallási célokra használták ezt az emlékművet. A templom különlegessége az orvosi eszközöket bemutató relief, mely bemutatja milyen eszközöket használtak a templom papjai sebészeti és mumifikációs célokra. Azok az ókori egyiptomiak tagadhatatlanul okosak voltak. A templom másik érdekessége az építészeti csodák mellett, a naptár, melyet ábrázoltak a templom falán. Kidolgozták az első 365 +1/4 napos naptárat (360 nap + 5 nap ünnepnap + négyévente 1 szökőnap). 12 hónap 30 napos volt a három évszakban (áradás, sarjadás és aratás, mindez az éves Nílus-vízszintjéhez igazodott), és az extra napokat a betakarítás végéhez adták, hogy időt biztosítsanak a lakomára. Természetesen a 365 napos naptár, melyet még mindig használunk, hibás lett volna, hiszen az évszakok „elcsúsznának” idővel. Így III. Ptolemaiosz négyévente hozzáadott egy napot – és ez volt a szökőév/szökőnap bevezetésének kezdete.
