A minap is arról szóltak a hírek, hogy az egyiptomi hatóságok sikeresen meghiúsították műkincsek külföldre csempészését, illetve, hogy Egyiptom visszaköveteli a külföldi múzeumoktól az esetlegesen illegálisan beszerzett műkincseket.
Épp ezért beszéljünk egy kicsit erről a témáról is…
Az egyiptomi hatóságok egyre határozottabban adnak hangot annak, hogy vissza kívánják szerezni az általuk „lopottnak” tekintett tárgyakat, és gátat szeretnének szabni a nemzetközi régiségpiacon megjelenő egyiptomi műkincsek szabad kereskedelmének.
Egyiptomban a az ősi műkincsek fosztogatása már az ókorban megkezdődött. Sajnos erre tökéletes példa Herihor, aki Ámon főpapja volt, majd később fáraóvá koronáztatta magát (XXI. dinasztia idején). Herihor szégyentelen módon, módszeresen fosztogatta a Királyok Völgye királysírjait, mintha csak a “trezorból venné vissza” az értékes kincseket. Nem tisztelte elődei sírját, királyai halál utáni nyugalmát… csak a sírjaikban rejlő értékek érdekelték.
Volt időszak, melyet csak “szabad rablás” időszakának lehet nevezni, mikor kalandorok és kincsvadászok kifejezetten abból a célból utaztak Egyiptomba, hogy a sírokban és templomokban található műkincseket önhatalmúlag begyűjtsék és azokat gazdag műgyűjtők kezére adhassák. A gyarmati időszak felfedezői sem tettek másképp, annak ellenére, hogy leleteik tekintélyes része európai és amerikai múzeumok gyűjteményébe került.
1900-as évek elején a régészeti koncessziókban 50-50%-ban osztozott a talált műkincseken az egyiptomi állam és a koncesszió tulajdonosa.
1922-ben fordulópont volt Tutankhamon fáraó sírjának megtalálása. Ekkor történt először, hogy az egyiptomi állam határozottan fellépett a talált műkincsek országból történő kivitele ellen és azt szolgalmazta, hogy a talált tárgyak Egyiptomban kerüljenek bemutatásra.
Az ezt követő évtizedekben a műemlékek megtalálásának /bejelentésének /elosztásának nem minden pontja volt teljes részletességgel tisztázva… ami sajnos visszaélésekre adott lehetőséget, és számos igen értékes műkincs külföldre kerülését eredményezte. Nefertiti mellszobrának külföldre kerülése is azt mutatta, hogy nem elég alapossággal történt abban az időben az ásatásokon talált műkincsek felbecsülése, előzetes vizsgálata. Az ásató ország/múzeum részére történő külföldre szállítások során, bizony akadtak szégyenteljes visszaélések…
Tudvalevő, hogy 1983-ig virágzott legálisan a műkincskereskedelem Egyiptomban, így folyamatosan kerültek ki pótolhatatlan műkincsek az országból. 1983 azért fordulópont e téren, mert abban az évben az egyiptomi parlament szigorú törvényt fogadott el, melyben minden nemzeti antikvitást állami tulajdonná nyilvánított, és így az állam hozzájárulása nélkül külföldre kerülő műkincseket lopott műkincsként kezelte. A tevékenységben részvevőket pedig börtönbüntetéssel fenyegette.
Az „arab tavaszt” követő nyugtalanságok és politikai bizonytalanság éveiben azonban sajnálatos módon csökkent a biztonság, mind a múzeumok, mind a régészeti lelőhelyek körül. Így újra erőre kaptak az illegális fosztogatások, és újra megjelent problémaként a műtárgyak külföldre csempészése.
2019-ben közel 9 millió turista látogatott Egyiptomba, bizonyítva, hogy az országban a biztonságot szilárdan helyreállították. A rendőrség jelen van még a Nílus-völgy kevésbé látogatott emlékművei körül is, és minden folyamatban lévő ásatáson.
Az egyiptomi parlament 2020-ban indítványozta az 1983. évi törvény szigorítását és az elfogadásra is került. Minden olyan személy, aki Egyiptom kulturális örökségéhez tartozó műkincset vásárol vagy elad Egyiptomon kívül, az 10 millió egyiptomi font (640 000 dollár) pénzbírsággal és többéves börtönbüntetéssel sújtható. Az egyiptomi kulturális minisztérium szerint ezt az intézkedést az illegális műtárgyak kereskedelmének egyre növekvő száma ösztönözte, melyek nagyrészt az interneten zajlanak. A kereskedők legtöbbször azt állítják, hogy az árucikkeket jogszerűen szerezték be, de valóságban illegálisan kicsempészve kerülnek külföldre ezek a tárgyak. Épp ezért a hatóságok egyre agresszívebb megközelítést alkalmaznak annak érdekében, hogy visszaszerezzék azokat a “lopott tárgyak”-nak tekintett műkincseket, melyek illegálisan vannak jelen a régiségek nemzetközi piacán.
Egyiptom kormánya több esetben is tiltakozott a londoni Christie’s auciósház hivatalos aukciói ellen, hiszen olyan ókori egyiptomi műkincsek kerültek kalapács alá, melyeknek vitatottak a külföldre kerülésük körülményei. Ilyen volt 2019-ben Tutankhamon fáraó mellszobra is, melyet az aukciósház 6 millió dollárért adott el. Az egyiptomiak szerint a mellszobrot Luxorból, egy magángyűjteményből az 1970-es években lopták el. Annak ellenére, hogy ez az esemény időben az 1983-as műkincskereskedelmi törvény bevezetése előtt történt, nem mentesül a bűncselekményben eltulajdonított tárgyak kereskedelmének tilalma alól, aminek szabályozása megelőzi az 1983-ban bevezetett korlátozásokat.
Egyiptomban a törvény egyre szigorúbb a belföldi jogsértőkkel szemben is. A Kairói Büntetőbíróság nemrégiben 30 éves börtönbüntetésre és 6 millió font (383 387 dollár) pénzbírságra ítélte Boutros Raouf Boutros Ghali-t, az egykori pénzügyminiszter testvérét antikvitás-kereskedelem vádjával.
2017-ben a több, mint 20 000 érmét, valamint szobrocskákat, aranyozott maszkokat és egy fából készült koporsót foglaltak le különböző hatóságok, melyeket illegálisan próbáltak átcsempészni Európába, illetve Amerikába eladásra.
Vannak azonban sikertörténetek is: mint például az az ősi aranyozott koporsó, ami szerencsésen visszakerült Egyiptomba, melyet a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum adott vissza Egyiptomnak, miután az amerikai nyomozók a műtárgyat illegális antikvitásként azonosították.
Egyiptom nem egyedül vesz részt a nemzeti kincsei megtartására irányuló kampányban. A British Múzeum (ahol az ókori egyiptomi tárgyak legnagyobb gyűjteménye található Egyiptomon kívül), tavaly egy nemzetközi munkacsoportot hozott létre, melynek munkája, hogy nyomon kövesse egyiptomi és núbiai antikvitások kereskedelmét. A múzeum szakértői a hatóságokkal közösen dolgoznak Kairóban és Kartúmban a kifosztott vagy ellopott tárgyak azonosítása érdekében. A csoport feladata egyrészt a rendőrség és a vámhatóság figyelmeztetése, ha az aukciós házakban, galériákban vagy a különböző internetes kereskedőhonlapokon (pl: eBay-en) eladásra kínált gyanús tárgyakat azonosítanak.
Egyiptom régészeti örökségének védelme érdekében igen határozott lépéseket tettek a közelmúltban is. Mint például azoknak a kisebb műkincseknek az eltűnése ügyében is, melyek a Tahrír téri Múzeumból az új Grand Múzeumba szállítás során veszett nyoma. Ezen is látszik, hogy milyen valós probléma Egyiptom műkincseinek állandó és hathatós védelme, hiszen a műkincstolvajok folyamatosan tettre készen keresik/figyelik a lehetőségét, hogy értékes műkincseket lophassanak.
Egyiptom több, mint 1 milliárd dolláros projekt részeként építi az új Grand Múzeumot Gízában a piramisok lábainál. A múzeum célja, hogy valóban korszerű módon, korszerű biztonság mellett és korszerű körülmények között mutassa be Egyiptom egyedülálló történelmi és kulturális örökségét.
Az új múzeumban több, mint 100 000 tárgy lesz látható, köztük 30 000 olyan műkinccsel, amit még nem állítottak ki ezelőtt, így azok eddig még nem voltak láthatók a nagyközönség számára. A kiemelt témák között szerepel Tutankhamon fáraó több, mint 3000 darabos temetkezési gyűjteménye, amely ilyen részletességgel szintén először lesz látható.
2023 év elején Zahi Hawas petíciót indított a Rosette-i Kő és a Denderai Zodiákus naptárkő visszaszerzésére a British és a Louvre múzeumokból.
