A Gayer-Anderson Múzeum egy gyönyörű művészeti múzeum Kairóban, Egyiptomban. A Sayyida Zeinab szomszédságában található az Ibn Tulun mecset mellett. Az épület nevét R. Gayer-Anderson őrnagyról kapta. Gayer-Anderson pasa, aki 1935-ben vásárolta meg a rossz állapotban lévő műemlék épületet és teljesen autentikus stílusban újíttatta fel.
A Gayer-Anderson Ház és Múzeum (más néven Bayt al-Kritliyya) az Ahmad ibn Tulun mecset mellett található Sayyida Zeinabban, Kairóban. A ház a 17. századból származik, és Gayer-Anderson őrnagyról kapta a nevét, aki 1904-ben a Royal Army Medical Corps tagja volt, aki 1935 és 1942 között élt eben a házban. Amikor az őrnagy 1919-ben nyugdíjba vonult, főfelügyelőként kezdett dolgozni az egyiptomi belügyminisztériumban, és továbbra is Egyiptomban élt, érdeklődését az egyiptológiára és a keletkutatásra összpontosítva. Anderson előtt Bayt al-Kritliyya Ház azért kapta ezt a nevét, mert egy gazdag krétai nő volt a tulajdonosa, így a „Krétai Nő Háza” nevet kapta.
A múzeum két házból áll, az egyiket 1632-ben Hagg Mohamed Salem Galmam El-Gazzar, míg a másikat 1540-ben Abdel-Qader al-Haddad, más néven Beit Amna bint Salim építtette utolsó tulajdonosának emlékére. Egy ponton a két házat a harmadik emeleten épített híd kötötte össze.
Az 1930-as években Anderson tovább gazdagította a házat személyes művészeti gyűjteményeivel, berendezéseivel, melyeket Egyiptom minden tájáról gyűjtött a házba, mielőtt a negyvenes évek elején megbetegedett, és el kellett hagynia az országot, ezért a házat és a benne lévő összes bútort, kiegészítőket, tárgyakat, könyv- és műgyűjteményeket az egyiptomi kormánynak ajándékozta, hogy múzeummá alakítsák át. Farouk egyiptomi király ezért a nagylelkű gesztusáért cserébe pasa címet adományozott neki.
Ez az egyik legjobb állomás, hogy megismerkedjünk a tradicionális Egyiptom megismerésére, hiszen az orientális közel-keleti belsőépítészet és dekoráció egyik látványos gyöngyszeme. A ház két részre oszlik, a Haramlik-ra, ahol az asszonyok laktak, és a Salamlik-ra, ahol a látogatókat fogadták. A ház további részei közé tartozik a Mak’ad vagy a fogadószoba, melyet számos különféle tárggyal díszítettek, beleértve a 14. és 17. század közötti sárgaréz tálakat. Az olvasóteremben ablakülés és iszlám mintás polcok találhatók, falait kínai virágfestmények díszítik, az Íróterem pedig a múzeum kurátorának irodájaként szolgál. Egy titkos kamra van elrejtve egy ajtó mögött, mely úgy néz ki, mint egy hagyományos szekrény, melyet emberek vagy tárgyak rejtekhelyeként használnak vészhelyzet esetén. A perzsa szobában a későbbi perzsa korból származó bútorok találhatók, kivéve az egyiptomi ágyat, majd jön a bizánci szoba, amely összeköti a Haramlikot és a Salamlikot.
Az ókori egyiptomi szoba Anderson dolgozószobája volt. Tartalmaz egy érdekes térképét az ősi Egyiptomról egy strucctojásra vésve, egy 18. századi fekete-arany múmiatokot és egy bronz ókori egyiptomi macskaszobrot arany fülbevalóval. A Mohamed Ali szobában egy oszmán lakás található zöld és arany falakkal, rokokó bútorokkal, köztük egy trónszékkel. A 17. századi damaszkuszi szobát maga Anderson hozta Damaszkuszból.
Sok legenda övezi a Gayer Anderson Múzeumot, például az építkezés körülményeit övező történet. Azt mondják, hogy a ház a Gebel Yashkur (Hálaadás dombja) nevű ősi hegy maradványaira épült, ahol Noé bárkája megállt az özönvíz után, és az özönvíz a ház udvarán lévő kútba került. A híres kútnak állítólag olyan csodálatos tulajdonságai is vannak, hogy ha egy szerelmes belenéz a vízbe, szeretettje arcát látja visszatükrözni rá. Azt mondják, hogy amikor a ház két különálló ház volt, az egyik házban egy fiatalember, a másikban pedig egy gyönyörű fiatal nő lakott. A legenda szerint egy fiatal nő belenézett a kútba, és hihetetlen szépsége következtében a kút elöntötte a vizet, ezért ijedten elszaladt és beleütközött a szemközti házban lakó fiatalemberbe. Azonnal egymásba szerettek, és végül összeházasodtak, összevonva a két házat.
A házat az évek során számos egyiptomi és külföldi film díszleteként használták, köztük a híres James Bond-filmet, A kém, aki szeretett engem.
