A kairói Egyiptomi Múzeumban Menkauré király hármas szobraiból álló csoportok Menkauré királyt ábrázolják középen Hathor istenség és lokális istenségek között, melyek mindegyike Felső-Egyiptom egyik régióját képviseli. A király szobrai Felső-Egyiptom fehér koronáját viselik és két titokzatos ovális tárgyat tartva a kezében. A királytól jobbra Hathor három részre osztott parókát visel, fején saját fejdísze, mely tehén szarvából és a napkorongból áll. A hármasság a halhatatlanság jelképe. A királytól balra pedig a régió képviselőjeként egy-egy lokális istennő látható, fejük felett a régió jellegzetes szimbóluma látható. A király és az istenségek kapcsolata megerősíti az istenségek és a király közötti szoros kapcsolatot, mivel az ókori egyiptomiak hittek abban, hogy a király Hórusz megtestesülése a földön. Ezeket a szobrokat csodálatos módon faragták, így azt láthatjuk, hogy Menkauré király izmait nagyon szépen ábrázolták, nagy szakértelemmel faragták. A Menkauré Triád vagyis az hármas azám fontossága jellemző a numerikus gondolkodásra és az isteni alakzatok kapcsolatára az ókori Egyiptomban. A hármas szám például többes számnak számított a kiválóság és az istenhármasok a családi kapcsolatok kifejezésére szolgáltak (pl. Ozirisz-Ízisz-Hórusz), modalitás (pl. Khephri-Re-Atum), és egység (pl. Amun-Re-Ptah). A táblák az óbirodalom hatalmi szerkezetét, az ókori egyiptomiak vallási meggyőződését példázza, és megfelelnek az ókori Egyiptom esztétikai és művészeti normáinak. A szobrok mindenekelőtt megerősítik a királyt, mint az egyiptomi társadalom nagy jelentőségű alakját; aki megérdemli, hogy örökké kemény és tartós anyagban örökítsék meg.
