” Így múlik el a világ dicsősége”...
…Ezzel a latin mondással lehetne leginkább kifejezni Egyiptom ősi fővárosának mai helyzetét, mert az egykori ókori csillogó metropolisz ragyogásából szinte semmi sem maradt.
Kairótól 20 km-re dél felé Mitrahina falu közelében pálmaligetektől övezve áll mindaz, ami a hatalmas és dicsőséges évszázadok hosszú során pompázó ősi városból megmaradt: néhány hatalmas királyszobor, egy nagy alabástrom szfinx, az Ápisz-bikák bebalzsamozásának helye, és a nagy Ptah-templom maradványai… Ezeket tekinthetjük meg ma… Bár látogatóközpont és a műemlékek körül még igen nagy terület feltáratlanul áll, így még reménykedhetünk újabb szenzációs leletek felfedezésében. A helység görög neve – Memphis – a Mennefer-Pepi elnevezésből, I. Pepi (VI. dinasztia) piramisának nevéből származik.
Már a legkorábbi időkben is Memphis királyi város volt, de igazán az óbirodalom idején nyert vitathatatlan központi rangot, mint főváros. Memphisz fő istene Ptah teremtő isten volt, akit együtt tiszteltek az oroszlánfejű Szekhmet istennővel és a lótuszvirág istenével, Nofertummal. Ők voltak a város isteni triásza. A város hivatalosan Felső-Egyiptom első tartományának (nomoszának) székhelye volt, de mivel pontosan Felső- és Alső-Egyiptom határvonalán feküdt, így egyszerre volt vallási és közigazgatási központ, hiszen összekötötte a két országrészt. A “Két országrész mérlegének” nevezték a várost.
A város változatos története a XII.-XIII. századig tartott: ekkorra a kairói építkezések miatti erőteljes kőrablás véget vetett a város életének. A régi városban folytatott ása tásoknak egyrészt a betelepülők növekvő számával, másrészt a talajvíz emelkedő szintjével kell megküzdeniük.
Egész sor szoborkolosszust készítettek azokkal az építészeti vállalkozásokkal összefüggésben, amelyeket II. Ramszesz a Ptah-templom területén megkezdett. Az uralkodó szoborkolosszusai különböző kőfajtákból készültek. A XIX. században már ismert lelőhelyet 1888-ban tárták fel, s ma egy modern védőépületben látható az egyik, hanyatt dőlt, egykor 13,5 méter magas szobor. II. Ramszeszt megörökítő csodaszép hatalmas szobrot tömör mészkőből faragták, és valóban az adott kor magas művészi minőségét tükrözi. A jóképű, életerős király uralkodói nemezkendőt visel, Egyiptom kettős koronájával együtt, állán az ünnepi álszakáll. Finoman redőzött rövid kötényféle övébe két sólyomfejű markolattal díszített tőrt visel az uralkodó, és izmos, domború mellén a király nevével díszített melldíszt visel. Sajnos a szobor törött, és a lábai és talapzata elveszett. Illetve a a hátán és az oldalán hatalmas pusztulást okozott, hogy hosszú ideig volt kitéve a talajvíz pusztító hatásának. De még így, törötten és sérülten is olyan varázslatos szépségű a szobor, ami méltón tükrözi egy letűnt aranykor emlékét. Úgy sejtik, hogy a szobor eredetileg a Ptah-templom déli kapujánál állhatott.
Az alabástrom szfinx (XVIII. dinasztia, i.e. 1420 körül)
A hatalmas alabástrom szfinx az egyetlen épen maradt azok közül a szfinxek közül, melyek az ezen a helyen álló monumentális Ptah-templom udvarát díszítették. A kalcitból faragott szfinx-szobrot Petrie találta meg 1912-ben. A szobor jobb oldalán erős korrodálást okozott a talajvíz. A szobor az uralkodót ábrázolja ember fejjel és oroszlán testtel. Az oroszlántest mellén és a magas talapzaton nincs felirat. Így a régészek a szobor művészi stílusjegyei alapján azt gondolják, hogy II. Amenhotep uralkodása idején, a XVIII. dinasztia idején készülhetett. A szfinx fejét ureuszkígyós fejkendő díszíti, állán a tekercsben végződő uralkodói álszakáll látható. Hatalmas mérete (8,7 x 4,7 méter nagy és 80 tonna súlyú) ellenére, nem egyedül állt, hanem biztos hogy legalább még egy, de inkább több ilyen szobor állt a templom előtt, valószínűleg szfinx-sor elrendezésben, hasonlóan a Luxor-templomot és a Karnak-templomot díszítő szfinx-sorokhoz.
II. Ramszesz álló és ülőszobrai
A kertben található open air kiállítás műemlékei között látható II. Ramszesz gránitból faragott álló és ülőszobrai, amik lenyűgöznek bennünket nem csak művészi kidolgozottságukkal, hanem tekintélyt parancsoló méreteikkel is. Mindegyik szobor a fáraó hatalmasságát, isteni uralkodói erejét voltak hivatottak láttatni. Az uralkodó isteni természettel bírt. Ezt II. Ramszesz már életében igyekezett minden módon hangsúlyozni.
II. Ramszesz szoborcsoportja Ptahhal és Szekmettel.
A vörös gránitból készült szoborhármasban középen álló Ramszesz, azonos magas, mint a mellette álló istenpáros Ptah és Szekhmet. A király nem az ifju isten Nofertum szerepét veszi át, hanem a szoborcsoport a megistenült Ramszeszt ábrázolja.
Ptah temploma (XIX. dinasztia, i.e. 1250 körül)
Valaha Ptah szentélye Egyiptom legnagyobb templomai közé tartozott, de annyira elpusztult, hogy már a pontos alaprajzát sem lehet megállapítani. Egyedül II. Ramszesz hatalmas nyugati csarnokát lehet némileg rekonstruálni. Ez jelezte a templomkörzet bejáratát. Egy 74 méter széles kapuzat (pülón) mögött 16 papíruszfejjel díszített oszlopcsarnok nyílt, körülötte alacsonyabb oszlopok erdejével. Keleti irányban állt a 300 méternél is hosszabb templomépület, amelynek kialakításában Karnak-i templom és a Luxor-i Ámon templomokhoz hasonlóan az Óbirodalom óta minden nagyobb fáraó részt vett. Még a Ptolemaioszok idejében is állt és aktívan működött a magas fallal körülvett hatalmas templom.
Az Ápisz-bikák balzsmozóháza (késői kor, i.e. 7-4. század)
A Ptah-templom körzetén belül volt valaha az Ápisz-bikák szentélye, és itt tartották az isteni tiszteletben részesített állatokat is. Az említett épületek nyomát még nem sikerült meglelni teljesen, de az elpusztult bikák bebalzsamozásának színhelyét már feltárták. Az épület több helyiségből állt, különböző méretű kalcitkőből faragott, ágy formájú munkaasztalokkal, amik egyfajta boncasztal szerepét töltötték be. Az egyik balzsamozóágy készítési időpontja is ismert, mert az oldalán lévő felirat említi a XXVI. dinasztiába tartozó Nekho fáraó nevét. Ezeken a balzsamozóasztalokon mumifikálták az elpusztult Ápisz-bikák testét, mielőtt örök nyugalomra helyezték volna őket a Szakkarában található Szerápeumban.
Hathor templom (XIX. dinasztia, i.e. 1250 körül)
Hathor istennő tiszteletére több helyen épült templom. Az istennő nagy tiszteletnek örvendett. Az istennő II. Ramszesz uralkodása idején épített temploma délre található Ptah nagytemplomától. 1970-ben fedezték fel a templomot és 1971-től Abdulla EL- Sayed Mahmoud egyiptológus tárta fel a romokat. A templom több oszlopos udvarből, kisebb-nagyobb szentélyből állt. A jellegzetes Hathor-fejes oszlopfők közül pár egész jó állapotban megmaradt. a falakról kevés díszítés maradt meg. Az egyik ilyen feliraton a fáraó Szesat istennőnek ad rituális felajánlást. A terület jelenleg sajnos nem látogatható.
