III. Amenhotep (más néven III. Amenofisz) IV. Thotmesz fia és Ehnaton (IV. Amenhotep) apja volt.
Apja korai halála után, 12 éves korában fáraó lett, és a 18. dinasztia második felében uralkodott. “Amenhotep-Hekawaset” volt a születési neve, ami azt jelenti, hogy “Amun elégedett”. Uralkodói neve pedig neve Neb-maat-re volt, ami azt jelenti, hogy „Az Igazság Ura Ré” .
III. Amenhotep közel 40 évig uralkodott. Uralma alatt Egyiptom békés és virágzó volt. A kereskedelmet és a diplomáciát előnyben részesítette a katonai erő alkalmazásával szemben, különösen a mai közel-keleti területeken. III. Amenhotep uralkodása idején figyelemre méltó volt a művészi alkotóerő, hiszen az Újbirodalom legnagyobb és leglenyűgözőbb emlékművei közül néhányat az ő uralkodása alatt hoztak létre.
III. Amenhotep végső nyughelyének a Nyugati Völgyben választott helyet. (Érdekes megjegyezni, hogy a szektor másik sírja Ay-é, az Amarna-kor fáraójáé, aki, elfoglalta az eredetileg Tutanhamonnak szánt sírt itt a Nyugati-völgyben, hogy összekapcsolja a sírját az utolsó “ortodox” fáraójával, akinek jogos utódjaként tekintette magát.)
A fáraó sírját eredetileg Bonaparte Napóleon egyiptomi expedíciójának két francia mérnöke, Jollois és Devilliers fedezte fel, akik feltárták és feltérképezték a sírt. Theodore M. Davis 1905 és 1914 közötti ásatásairól nem vezettek feljegyzéseket, de az ő munkálatai során részben megtisztították a sírt. A munkálatokat Howard Carter folytatta és fejezte be 1915 február-márciusában. A Waseda Egyetem (Japán) Egyiptomi Régészeti Missziója 1989 szeptemberében folytatta a síremlék helyreállítási munkáit. A sír jelenleg nincs megnyitva a nagyközönség előtt, hiszen további állagmegóvási munkákra van szükség. Különösen a sír szerkezetét kell még stabilizálni. Az egyik oszlopon és egy támfalon nagy repedések vannak, és ha ezeket nem kezelik, a sír súlyosan veszélyes állapotban marad.
A KV22-es sír valójában családi sír, hiszen feleségei közül Tiyét és Sitamont is itt temették el. A szarkofágot az ókorban kivették a temetkezési kamrából, hogy máshol felhasználják. A király múmiája más királymúmiákkal együtt a KV35-ös sírba került át a későbbi korokban.
A KV22 sír sok tekintetben olyan, mint az apja, IV. Thotmesz KV43 számú sírja. A temetkezési kamra díszítetlen maradt, és két nagy oldalkamra szegélyezi. Mindkét kamrát egyetlen oszlop tartja, és mindegyiknek megvan a saját oldalkamrája. Valószínűleg a feleségének, Tiyenek és Sitamonnak szánták ezeket az oldalkamrákat, bár nincs bizonyíték arra, hogy valóban ott temették volna el őket.
A díszített falak tetején a klasszikus kheker fríz látható sárga-okker alapon. Nagyon érdekes, hogy ez a sír eltérést mutat a 18. dinasztia királysírjainak díszítésétől, hiszen a többi sír sárga-okker háttérszínezése helyett, ebben a sírban a falak kékesszürke színűek. Hasonló a háttérszín a 18. dinasztia utolsó fáraójának, Horemheb sírjában (KV57) és a 19. dinasztia első fáraójának I. Ramszesz sírjában is.
A falak díszítése igen egységes. Minden egyes jelenetben III. Amenhotepet a szárnyas keselyű, a védelem istennője, Nekhbet vezeti, aki karmaiban az örökkévalóság shen-jelét hordozza. A jelenetek alatt egy piros és sárga csíkokból álló szegély található, némi távolságra a padlószinttől. A mennyezetet sötétkék alapon sárga csillagok díszítik. Díszes terem falain négy jelenetet láthatunk. Az első jelenet a bejárattól kezdve a sírba haladva azt mutatja, hogy III. Amenhotep apja IV. Thotmesz ká-ja (lelke) kíséretében és védelmében öleli át Hathort. Apja „szelleme” jobb kezében egy Shou tollat tart, míg a bal kezében egy hosszú pálcát. (Hasonló jelenetek találhatók Tutankhamen és Ay sírjában is, de ezekben az esetekben az eltemetett fáraót saját ká-ja kíséri.) A maradék három jelenet azt mutatja, hogy III. Amenhotep megkapja az Ankh jelet (az örök élet jelét) Anubisztól, Hathortól, mint a nyugat istennőjétől és Ozirisztől a túlvilág urától.
A 19. században, több helyen eltávolították a falfreskókról III. Amenhotep fejét (négyzet alakú hiányzó területek a freskón). Megdöbbentő látni, hogyan tették tönkre múzeumi felkérésre hivatásos régészek az épen maradt falfreskókat és vitték el azok részeit Európa nagy múzeuma számára. Három ilyen erőszakkal kiemelt freskórészlet jelenleg a Louvre múzeumban található. (Gyanítható, hogy az oszlopok lapjain az uralkodó és az istenségek fejrészénél a freskósérülések a sikertelen kiemelési kísérletek miatt keletkeztek… Íme egy tökéletes példa, hogyan lehet pillanatok alatt tönkretenni a “művelt nyugat nevében” egy műemléket, ami túlélt többezer évet, sírrablók és vallási vandálok sokaságát.)
A sírban összesen 24 oszloplapból csak egy oszloplap maradt meg gyakorlatilag sértetlenül. Ezen az oszloplapon a díszítés azt mutatja, hogy III. Amenhotep szembenéz a Nyugat Úrnőjével, akitől megkapja az örök élet jelképét.
A hátsó falak díszítése nagyon töredékesen maradt meg. A falakat vakolták, és Amduat könyvének festett ábrázolásával díszítették, egy teljes és egy rövidített változatban. A szöveget és az ábrákat a papiruszokra jellemző kurzív stílusban reprodukálták. Az Amduat mindegyik változata az északi fal bal végétől kezdődik, és az óramutató járásával megegyezően halad a kamra körül. A falak megsérültek, a vakolat jelentős része sajnálatos módon leesett a falakról.
A LOUVRE-ban található, erőszakkal kiemelt III. Amenhotep portréját ábrázoló freskórészletek (és “hűlt helyük” a királysírban, ahonnan felháborító módon kiemelték őket):
