A Baron Empain Palace (Qasr el Baron, vagy a Palais Hindou, vagy a hindu Palace) egy jellegzetes, történelmi, indiai ihletésű kúria Heliopolis, egyik külvárosában, Kairó északkeleti részén. A palotát francia építész Alexandre Marcel tervezte és Georges-Louis Clauded díszítette.

A paloták építője a belga születésű iparos, Edouard Louis Joseph Empain volt. Egyszerű falusi iskolai tanár fiaként született, aki később, Európa egyik legnagyobb gyarmati vállalkozója lett a XX. század legelején. Empainnak széles körű üzleti érdekeltsége volt Indonéziában, és vasútvonalakat épített Belgiumban és Franciaországban, idővel jól ismert amatőr egyiptológus lett. 1904 januárjában azzal a céllal érkezett meg Egyiptomba, hogy megmentse az egyik belga cég vasútépítési projektjét, de az üzlet elbuktával sem tért vissza Európába, hanem Egyiptomban maradt. Azok, akik ismerték őt, azt állították, hogy őrülten szerelmes lett a sivatagba. Mások inkább zűrös csalási botrányaira hivatkoznak, hogy azok elől menekült. Illetve akadnak olyanok is, akik szerint Kairó akkori legszebb táncosnője volt a maradás oka. Empain Heliopoliszban a brit gyarmai kormánytól olcsón vásárolt földeket. Majd létrehozta a következő évben Heliopolis Oasis Company-t, mely cég az alacsony költségű földterületen egy Kairóhoz kapcsolódó modern lakóövezet létrehozását, és a terület gyors tömegközlekedéssel való használatának ötletét óhajtotta a gyakorlatban megvalósítani.

Városrendezési erőfeszítései 1907-ben csúcsosodtak ki. Hiszen ezekkel a fejlesztésekkel egy új városrész jött létre tíz kilométerre Kairó központjától. A területet úgy tervezték, hogy a kor társadalmi elitjének egyfajta “luxus és szabadidős város”-a legyen belőle, széles utcákkal, kertekkel, egyéb látványosságokkal. Természetesen ellátva a kor minden szükséges kényelmével. Ehhez fejlesztették a terület infrastruktúráját, beleértve a vizet, csatornákat, villamos energiát. Európai stílusban létrehozták a társadalmi,- kulturális-, sport szórakozási lehetőségek helyszíneit, a szállodai létesítményeket, (mint például a Palace Hotel és a Heliopolis House) valamint szabadidős szolgáltatásokat, beleértve egy golfpályát, versenypályát és parkot. Emellett bérházakat, különálló és teraszos villákat, lakóházakat építettek az új lakosok számára. Az új városrész az első nagyszabású kísérlet volt, mely a későbbiekben „modern arab stílusnak” nevezett „mór stílus” néven lett ismert.

Saját otthonának Heliopolisz egyik rangos helyét választotta. Felkérte a francia építészt Alexander Marcel-t, hogy építsen neki egy hindu palotát. Vannak, akik azt mondják, hogy többé-kevésbé a kambodzsai Angkor Wat templomainak elemeit ötvözi, melyeket az utazásai során látott. Míg mások azt mondják, hogy az indiai Orissa-templomokat modellezi a palota.

A palotát 6000 hektáros egzotikus park vette körül, az épületet pedig egy mesterséges dombra építették, hogy a báró onnan figyelhesse a heliopoliszi városrész felemelkedését. A palota lenyűgöző külsejének kivitelezése a francia építész, Marcel felelőssége volt, aki az indiai/kelet-ázsiai hangulatot mellszobrokkal, szobrokkal, elefántokkal, kígyókkal, Buddha-, és Krishna-szobrokkal reprezentálta. 1907 és 1910 között Empain Egyiptomba hozatta a legjobb indonéz művészeket és szobrászokat, akik a palota építésén dolgoztak. A kifinomult belső tér kialakításáért, a francia Georges-Louis Claude volt a felelős. (Ők ketten együtt több különleges épületen is dolgoztak együtt. Pl: a belgiumi Laeken királyi palotájához csatolt keleti pavilon építésén és díszítésén).

A palota épülete extravagáns stílusával mindig kitűnt a környezetéből. A nagyon eltérő építészeti stílusa miatt mindig különlegesnek, túl egzotikusnak számított. Az épület elkészültekor, nem csak a palota, hanem a köré épített egzotikus növényekkel, márványszobrokkal díszített teraszok és lépcsősorok is lenyűgözték a látogatókat. A hindu külsőség ellenére az épület a kor modern vívmányait is hasznosította: mint pl: az elektromosság, a vízhálózat, valamint több személylift is üzemelt. Az épület alatt földalatti kamrák találhatóak, ahonnan állítólag egy alagút vezet Empain mauzóleumába, a katolikus bazilikája közelében. A villa extra érdekessége a fő torony. Azt mondják, hogy egy forgó alapra épült. Ez volt Empain 360 fokos körpanorámás szobája.

Empain 1911-ben feleségével és gyermekeivel és vette birtokba a lenyűgöző rezidenciát. Ám a fényűző környezet ellenére nem voltak boldogok, és tragédiák sorát élték meg. Először csak kisebb botrányok történtek, és családon belüli erőszakról pusmogtak a személyzet tagjai. Majd felesége Helena kizuhant az egyik toronyból és meghalt. Empain gyakran szenvedett epilepsziás rohamokban, melyek rendszeresen a palotája kertjében törtek rá. Lányának, Merriamnek pedig pszichológiai problémái voltak az édesanyja halálát követően. Gyakran elvonult egy sötét alagsori kamrába, ha rátört a depresszió. Az egyik alagsori kamrában találták meg a testét holtan.

Az I. világháború kitörésekor Empain visszatért Európába. Üzleti érdekeltségei és befektetései hanyatlani kezdtek. Ebben közrejátszott az I. világháború elhúzódása, és hogy a távolkeleti országok felszabadultak gyarmati helyzetükből, és a nagy európai konzorciumok elvesztették hatalmi státuszukat a térségben. Empain halála után 1929-ben fia örökölte meg a kairói palotát. A fiú élete botrányoktól volt hangos. Házasságáról városszerte beszéltek, hiszen egy olyan revütáncosnőt vett el, aki arról volt híres, hogy előadásakor semmit sem viselt, csak aranyszínű testfestés fedte a testét. A kicsapongó életvitel hozzájárult a megcsappant családi vagyon további jelentős csökkenéséhez, amit a villa körüli 6000 hektáras birtok kiárusításával próbálták kompenzálni, sikertelenül. A palotát egyre kisebb és kisebb terület vette körül. A család végül 1957-ben eladta az ingatlant a szaudi származású Alexem és Reda családoknak, akik nem lakták folyamatosan az épületet.

Az elhagyatott épületet nem csak az idő kezdte ki, hanem áldozatává vált a városi mende-mondának, a fosztogatóknak és a rongálóknak is. Nem csak a helyszínen hagyott bútorokat és lakberendezési tárgyakat, hanem a belső tér egykoron színes freskókkal díszített falait, a faragásokkal díszített, aranyozott faajtókat, a csiszolt belga tükröket is elvitték az éves során a fosztogatók az épületből. Az üresen álló, kifosztott épület pedig igazi városi legenda lett egy idő után. Kísértetjárta helyként, állítólagos sátánista szeánszok helyszíneként emlegették.

2005-ben az egyiptomi kormány megvásárolta a palotát, volt némi remény, hogy a hatóságok felújítják a rozzant, rongálódott palotát. A lezárt épületet az ügyeskedő őrök baksisért mutogatták a borzongani vágyó helyieknek és vagy a turistáknak, akik szintén nem kímélték az épületet.

2014-ben a Kulturális Minisztérium felkérte Pan-Africa roadshow kapcsán a Philips céget, hogy esti látványos világítást készítsenek az épületnek. Az esemény nagy sajtóvisszhangot is kapott. A felújítási munkálatokra a 2019-2020 évi pandémia időszakáig kellett várni. Mivel abban az időszakban utazási tilalom volt, így a turisták hiányában Egyiptom jópár műemlék rekonstrukcióját tervbe vette, hogy a felújított látványosságok csábítóak legyenek a visszatérő turistáknak. A Baron Palace épületét és az épület jelenleg már aprócska kertjét ekkor teljesen felújították és állami/történelmi levéltárként működik tovább az épület. 2022-ben díszvendégként meghívták a belga uralkodói család tagjait és bemutatták nekik a gyönyörűen felújított történelmi épületet.