A régészek úgy vélik, hogy a macskákat először a kártevők és a mérges kígyók elleni védekezés céljából háziasították az ókori Egyiptomban. Ahogy a macskák egyre háziasabbá váltak, úgy nőtt ugrásszerűen a macskafejű istennő, Básztet népszerűsége is. Básztet az otthon, a termékenység és a védelem ókori egyiptomi macskafejű istennője, akit a szerencse vonzására és a gonosz szellemek elűzésére használtak. A macskák háziállatként való tartását ugyanezekkel az indokokkal magyarázták. Básztet hamarosan a Bubasztisz város köré szerveződő úgynevezett macskakultuszt inspirálta.
Sokak szerit az egyiptomiak a macskákat azért is tisztelték ennyire, mert nagyon nagy volt anyaként az odaadásuk, és képesek voltak eltűnni, majd újra előbukkanni szinten a semmiből az éj leple alatt, éppen ezért mágikus erőt tulajdonítottak nekik, s úgy tartották, hogy ők a túlvilág kapuinak őrzői.
A macskáknak óriási kultusza volt tehát, melyről Hérodotosz is beszámolt, megemlítve a gyönyörű, 300 méter hosszú templomot, amit Basztet istennő tiszteletére építettek Bubasztiszban. Az épület több ezer macskának adott otthont, s ezekre a rendkívüli tiszteletnek örvendő macska-papok vigyáztak. Basztet papjai szent macskákat tartottak a templomokban, melyeket az istennő földi inkarnációinak tekintettek. Amikor meghaltak, mumifikálták a macskák testét, és felajánlhatták az istennőnek. Ebben a kulturális kontextusban a macskák jólétének biztosítása kulcsfontosságú volt az isten kegyének elnyeréséhez. A macskák szentek voltak az ókori egyiptomiak számára, és a macskák bántalmazása bűncselekménynek számított.
Hasznos állatnak bizonyult a macska a házak körül. A csatornázatlan városokban és olyan helyeken, ahol a Nílus évenkénti áradása a patkányok és egerek elszaporodását elősegítette, nélkülözhetetlen volt a macska. Épp ezért az ókori egyiptomiak nagy értéket tulajdonítottak a macskáknak, mert védték a termést, és lelassították a betegségek terjedését a kártevők elpusztításával.
A sírfestményekből származó bizonyítékok arra utalnak, hogy az egyiptomiak macskáikkal vadásztak (melyek nyilvánvalóan zsákmányszerzésre voltak kiképezve), és szeretett házi kedvencként is tartották őket. Így talán nem meglepő, hogy Basztet ennyire népszerű volt. A masztabáknak különösen madárvadászatokat ábrázoló domborművekrn figyelhető meg leginkább, hogy a sűrű csalitokban, hozzáférhetetlen nádasokban, ahol a vadászkutyák használhatatlanoknak bizonyultak, külön e célra idomított macskákat vagy szelídített mocsári hiúzokat, szerválokat használtak az ókori egyiptomiak. Ezeken a macskaábrázolásokon az látható, hogy a betanított állatok csodálatraméltó ügyességgel közelítik meg a víziszárnyasok elrejtett fészkeit és a zsákmányt gazdájuk lábai elé viszik.
A macskákat a szobroktól a sírfestményekig számtalan tárgyon ábrázolták, tanúskodva a macskák védelmező és szent tulajdonságairól. Vannak olyan beszámolók is, amelyek szerint a királyi családok macskáit fényűző arany ékszerekkel díszítették. Sok kiváltságban részesültek az egyiptomi macskák.
Megfigyelték az egyiptomiak a macska különös doromboló hangját, erős fényben összehúzódó, a sötétségben pedig kitáguló pupilláinak különös játékát. Azáltal, hogy megfigyelték a tulajdonságaikat, például a pontosságukat, az agresszivitásukat vagy a gondoskodó természetüket, az ókori egyiptomiak isteneket alkottak a képükre. S ezekért a különös tulajdonságaiért a heliopolisi Ré-nek, a napistennek és az alsóegyiptomi Basztet istennőnek szent állatává tették s a legnagyobb tiszteletben és védelemben részesítették. A megfigyelések mutatták, hogy a macskák hallása és látása jócskán túlmutat azokon a határértékeken, melyet az emberi szem és fül befogadni képes. Épp ezért gondolták azt, hogy a macskáknak kapcsolatuk van a túlvilággal, látják a túlvilági lényeket, démonokat és az ittragadt szellemeket. A macskák védelmező szerepe nem csak az evilági (kígyók, rágcsálók, rágcsálók által terjesztett betegségek, a dorombolás gyógyító ereje), hanem a túlvilági veszedelmek elleni védelemre is kiterjedt.
Hérodotosz Történelem című művét böngészve feltárul előttünk az ókori világ kultúrája, többek között egy különös gyászszertartás is. A görög történetíró szerint az ókori egyiptomiak családtagnak tekintették a család macskáit, így amikor egy macska elpusztult, az adott háztartás minden tagja leborotválta a szemöldökét a tisztelet és a gyász látható jeleként.
Diodorus említi, hogy az egyiptomiak hadjárataik alkalmával az idegen országokban talált macskahullákat összegyűjtötték és hazájukban temették el. Egy legenda szerint Kambüszész ravaszul kihasználta az egyiptomiak macskaszeretetét amikor III. Pszammetik fáraó ellen viselt hadat. A perzsák macskákat köttetett katonák pajzsaira. Akiknek nem jutott élő állatt, azoknak ráfestették a pajzsára a macskákat.. végképp összezavarva ezzel ellenségüket. Az egyiptomi íjászok persze vonakodtak kilőni nyilaikat, mivel attól féltek, eltalálnak egy szentként tisztelt állatot. A katonák visszavonultak, a perzsa uralkodó hadai azonban a nyomukba eredtek, és sokakat közülük lemészároltak. A perzsák elfoglalták Egyiptomot, III. Pszammetik fáraót, a XXVI. dinasztia utolsó uralkodóját pedig elfogták és kivégezték.
Tűzesetek alkalmával sokkal nagyobb gondot fordítottak a macskák megmentésére, mint a tűz elfojtására. Aki bármilyen körülmények között egy macskát megölt, feltétlenül halállal bűnhődött.
A túlzásba vitt imádat következtében egy idő után az agyonkényeztetett macskák már nem fogtak egeret, patkányt. Népszerűségük ennek ellenére nem csökkent, hiszen az egyiptomiak számára akkor már nem hasznosságuk volt fontos, hanem az isteni, természetfeletti mivoltuk.
A késői korban terjedt el, hogy a macskák testét bonyolult rituálék keretében mumifikálták és isteni felajánlásként /áldozati ajándékként helyezték el a testüket gyakran sírokban az emberekkel együtt, hogy a túlvilágon csatlakozhassanak hozzájuk. Avagy speciális szerápeumokat építettek, ahol az isteneknek felajánlott áldozati állatok testét helyezték el. Ez pedig egy virágzó gazdaságot hozott létre, ahol macskák tenyésztésével és bebalzsamozásával, macskamúmiák millióit hozták létre, hogy azokból áldozati ajándékokat készítsenek.
A liverpooli nemzeti múzeum beszámolója szerint 1890-ben több mint 180 000 mumifikált macskát szállítottak Liverpoolba. A kulturális megalázás talán legrosszabb formájaként az Angliába szállított macskamúmiákat porrá törték és műtrágyát készítettek belőlük.
2024. 01.09. Kósa Ildikó (Egypt Forever)
Tegnap (2024.01.08-án) elhunyt Silver nevű cicám emlékének ajánva…
