Wadi es-Sebua temploma

1961 és 1965 között Asszuántól délre számos szentélyt megmentettek a Nasszer-tó áradásától és állították fel új és biztonságos helyen. Ilyen Wadi es-Sebua-i templomegyüttes, melyet uralkodói parancsra Szetau, Núbia alkirálya építettett. Ramszesz Amon temploma közvetlenül a folyóparton épült, így rakpartként vagy hajók pihenőhelyeként használták. A helyi arabok, az első templom bejáratát szegélyező szfinxek kőszobrai miatt, „Wadi es-Sebua”-nak vagy az Oroszlánok Völgyének keresztelték el a helyet.

A templom három különálló részből állt: két nyitott udvarból, amiket szfinxekkel díszítettek, egy nagy belső udvarból oziriszoszlopokkal és a sziklába vájt templomból. Ez a templom tehát „részben szabadon álló, részben sziklába vájt”. A templomnak egykor három oszlopa volt. Az első kettő azonban gyengébb minőségű nílusi iszaptéglából készült, és azóta összeomlott. Csak a kőkapu átjárója maradt fenn rajtuk. Az első torony túloldalán megjelenik az első udvar két emberfejű szfinxszel, a fáraó két szobra kíséretében, amik eredetileg a folyosó két oldalán álltak. Csak II. Ramszesz bal oldali szobra maradt itt, míg a másik szobor most a sivatagban fekszik.  A második pülonon túl egy második udvar jelenik meg négy sólyomfejű szfinxszel, melyek Hóruszt jelképezik. Az alapjukon egy felirat áll: Ramszesz: „Sed-ünnepek ura, mint Ptah apja” – ez a fáraó hosszú életének vágyára utal, ami már a második ajtó maradványain is megfogalmazódott: „Ramsès-Meryamun, Sed-fesztiválok ura, mint Ptah.” Közvetlenül a harmadik területre való belépés előtt II. Ramszesz négy kolosszális szobra tűnik fel, melyek közül ma már csak egy szobor áll. A falat hagyományos egyiptomi stílus díszíti, mikor a fáraó lesújt ellenségeire, és felajánlásokat tesz az isteneknek, beleértve önmagát is.

A második udvarból lépcső vezet a magasabbra helyezett bejárati pülonhoz, ami után következik egy nagy udvar. Szokatlan a sziklába vágott pilléres csarnok felépítése, amit 12 tartóelem tölt ki. A következő keresztcsarnokból az út az előszoba két oldalsó helyiségbe, két oldalkápolnába és a szentélybe nyílik”. Bár a szentély fülkéiben lévő szobrok megsemmisültek, kétségtelenül Amon-Rét, Re-Harakhtit és magát II. Ramszeszt ábrázolták. A Wadi es-Sebua-i nagyobb templom meglehetősen durva núbiai stílusban épült, mely stílus II. Ramszesz néhány nagyobb épületét jellemezte.

Az 5. században a templomot keresztény templommá alakították át. A templom néhány domborművét vakolatréteg borította, ahol festett istenképeket készítettek. Ez a réteg segített megőrizni az utókor számára az eredeti domborműveket. Erre a a legjobb példák Ramszesz templomának szentélyében és a hozzá kapcsolódó kápolnákban találhatók, ahol a színes jelenetek Ramszesz, Amun-Ré és Ré-Horakhty szent csónakjait imádják. Van egy érdekes jelenet a Wadi es-Sebua templom központi fülkéjében is, ahol Amun és Ré-Horakhty két szobrát láthatjuk, melyek II. Ramszesz mellett álltak, későbbi keresztény hívek letörték, és helyükre Szent Péter képét helyezték. Amikor eltávolították a gipszbevonatot a faragott domborművekről, egy bizarr kép jelenik meg, amint II. Ramszesz virágokat ajánl Amon helyette Szent Péternek.

Az asszuáni Nagy Gát építése előtti időkben az évenkénti áradás idején az emelkedő vízszint a mélyebben fekvő udvarokat elárasztotta, egészen II. Ramszesz szfinxszobráig, és a templom mint egy kősziget, emelkedett a víztükör fölé. Az első udvarban állnak az uralkodó homokkőből készült szfinxszobrai, alapköveiken a királyi címeket felsorolva. Az uralkodói szfinxek nemezkendőt, kettős koronát és álszakállt viselnek. Ezt a klasszikus oroszlán test-ember fej szfinxtípust a második udvarban egy ritka változat váltja fel, ahol az oroszlán testeken sólyomfejek láthatók, mutatva az uralkodó és maga a templom a napistenhez, Ré- Haraktyhoz fűződő kapcsolatát.

Az Újbirodalom korától kezdve a templomok pülonjai előtt monumentális nagyszobrászat szabályai szerint csak két szobortípust, az uralkodó ülő vagy álló szobrait helyezték ide. A kevés kívétel, ahol nem ezt tették, mind a ramesszida-időszakban készült. Ilyen a Wadi es-Sebua templom is. A pülonok előtt az uralkodó 9 méternél magasabb rúdtartó szobrai álltak, melyek közül az egyik még a pülon előtt áll, a másik szobor pedig a sivatag homokjában fekszik a templom közelében. Ez a királyszobortípus III. Amenhotep idején honosodott meg, majd a XIX. és XX. dinasztiák idején nagy kedveltségnek örvendtek. Az uralkodót egyik karjában (alkalmasint mindkettőben) istenrúddal ábrázolták, mely rudat az istenség feje koronáz meg. Wadi es-Sebua templomában összesen négy ilyen Ramszesz szobor állt, melyekből kettő Ré-Harakthy sólyomfejét, kettő pedig Amon-ré kosfejét viselte, hiszen ők voltak a templom fő istenségei.

Amikor a Wadi es-Sebua templomokat árvíz fenyegette az Asszuáni-gát projekt építése miatt, a templomot 1964-ben az Egyiptomi Régiségügyi Szolgálat amerikai támogatásával lebontották, és új helyre költöztették. Mindössze 4 km-re nyugatra eredeti helyétől építették fel újra II. Ramszesz szépséges templomát.

A Dakka-templomot és a Maharraqa-templomot is áthelyezték és újjáépítették az új Wadi es-Sebua templomkomplexum területén.